A helyzet legalábbis ijesztő. És nemcsak akkor, amikor a benzinkúton fizetünk, a gáz és sok élelmiszer is egyre többe kerül. A már 140 dollár fölött tartózkodó olajár ráadásul aligha a végállomás. Egyre több jóslatban szerepel 200-250, sőt akár 350 dolláros barrelenkénti ár. Rémítő!

És ami legalább ennyire ijesztő: igazán senki nem tudja, valójában mi történik. Legutóbb éppen Katar olajügyi minisztere mondta, hogy van olaj bőven a piacon. Ennek az árak folyamatos növekedése ellentmondani látszik. És az is komoly figyelmeztetés hosszú távra, hogy az áremelkedést valószínűleg a gyorsan fejlődő Kína és India rohamosan növekvő fogyasztása idézte elő. Pedig Kína és India lakosságának jó nyolcvan-kilencven százaléka ma is szegény. Vajon mi fog történni az árakkal, ha ezeknek az embereknek csak a negyede (négy-ötszázmillió ember!) autóba vagy motorra ül?

Londonból mindenesetre rossz hírek jönnek. Albert Edwards a City legborúlátóbb előrejelzői között van: prognózisa szerint a Wall Street és más fő értékpiacok 70 százalékot is zuhanhatnak a tavalyi csúcsokhoz képest. A Société Générale bankcsoport vezető tőzsdeelemzője szerint a nyersolaj a 140 dolláros csúcsokról 60 dollárra zuhan, csak az a baj, hogy ennek oka és ára a vezető ipari gazdaságok „mély recessziója", és a világgazdaságot még húzó, nagy felzárkózó gazdaságok meredek lassulása lenne – szólnak egyes vélemények. Mindenesetre Nagy-Britannia lassulóban van. Lassítanak a hajótársaságok is, a Maersk Line közölte: Ázsia és Európa közötti útvonalain az eddigi 24 csomóról 20 csomóra (43 kilométer/óráról 36 kilométer/órára) csökkentette teherhajói átlagsebességét, amivel akár 40 százalékos fogyasztáscsökkenés is elérhető. Hasonlóan járnak el a légitársaságok is.

A világ tehát próbál alkalmazkodni. Ezt teszi Brüsszel is, amikor az EU mereven elzárkózik az üzemanyagok fogyasztási adójának csökkentésétől, bárhogyan is tiltakoznak a fuvarozók. Azt az elvet vallják ugyanis, hogy az csak növekvő keresletet és még magasabb árakat teremtene a piacon.

És hogy mi alkalmazkodunk-e? Jó néhány barátom épített már cserépkályhát vagy kandallót az utóbbi években családi házába, már akkor is úgy vélvén, hogy megfizethetetlen a gáz ára. Az élet őket igazolja. Csak az a baj, hogy a panellakások, de az egyedi fűtésű társasházak sem igen állíthatók át hagyományos fűtésre kémények és infrastruktúra (például fáskamra) híján. Ha pedig az olaj (és a gáz) ára a jelenleginek kétszeresére nőne, nem tudom, azt hogyan viselné el az ország. Hogyan bírná a gazdaság, és hogyan bírnánk mi?

Lehet, hogy ki kell szállnunk autónkból? Lehet, hogy extra gyorsasággal el kellene kezdeni a tervezett új atomerőmű építését, mert árammal fűteni olcsóbb lesz, mint gázzal? Mármint ha lesz elegendő áram. Nem tudom. Csak egyben vagyok biztos: valamit tennünk kellene. Méghozzá hamarosan.