Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Arany Lacinak

"Nos, Cseh Laci rossz érában született. Megkockáztatom: bármely más korszakban Darnyi Tamás-i magasságba emelkedhetett volna."
Laci te, hallod-e, fantasztikus úszó vagy, számunkra aranyat érsz.

Mert hát mi mást lehet mondani, mi mással lehetne vigasztalni Cseh Lászlót? Igen, vigasztalni. Hiszen a magyar úszófenomén hiába úszik rendre káprázatos időt, hiába javítja meg ezúttal másfél másodperccel saját Európa-rekordját 400 vegyesen, hiába választják meg év végén a legjobb magyar sportolónak. Hiába nyeri a magyar olimpiai küldöttség első érmét, hiába nyilatkozza mindig rendkívül készségesen és szimpatikusan (többször lapunknak is), hogy őt sosem a helyezés, hanem az időeredmény érdekli, és hiába érzi azt, hogy kihozta magából a maximumot – legbelül biztosan nagyon szeretne olimpiai aranyat nyerni.

Elvégre minden sportolónak ez az álma.

Nos, Cseh Laci rossz érában született. Megkockáztatom: bármely más korszakban Darnyi Tamás-i magasságba emelkedhetett volna. De az ő örök riválisa, bizonyos Michael Phelps nem holmi remek ellenfél. Nem csak nagyszerű vegyes úszó, és nem is csupán a sportág nagy egyénisége, mint mondjuk a mi Cseh Lacink. Ez az amerikai fiatalember a héten minden bizonnyal az olimpiai játékok 112 éves történetének legeredményesebb versenyzője lesz. Hét aranynál tart eddig, még hét számban indul Pekingben, és ha „csak" háromban nyer, akkor ő lesz az újkori versenyek non plus ultrája. Aki tegnap délelőtt úszott egy káprázatos világcsúcsot, majd végigmosolyogta és beszélgette érmével a nyakában az eredményhirdetést, sajtótájékoztatóra sietett, nyilatkozott fűnek-fának, doppingvizsgálaton vett részt, talán ebédelt és szundított is egyet, aztán estefelé 200 gyorson fürdött egyet az előfutamban, és biztosan jutott tovább. (Ki fogják találni, hogy e klasszikus számban ki a világcsúcstartó. Michael Phelps…) Ilyen a földkerekség legnagyobbjának egy napja, melyre mellesleg George Bush amerikai elnök is kíváncsi volt.

Olyan, mint ő, százévente ha egy születik. És hogy miatta látom ezt a kedves, rendes, nagyszerű és intelligens magyar fiatalembert, Cseh Lacit egy ilyen káprázatos teljesítmény, élete legjobbja után is kesernyés félmosollyal a szája szegletében mosolyogni és tárgyilagos interjút adni, az a sport kegyetlen varázsa. Hiszen éppen egy úszó, Székely Éva óta tudjuk: sírni csak a győztesnek szabad.

Olvasóink írták

  • 4. dondongó 2008. augusztus 11. 12:43
    „Szegeden gyakorlatilag a sportuszoda medencéjében edzenek az úszók, a vízilabdások, itt folynak a versenyek, a meccsek, és itt úsznak a civilek is, amikor éppen nem foglalt a víz. Talán valami szerepe ennek is lehet abban, hogy a magyar úszók teljesítményét a csoda kategóriájába sorolhatjuk. Csak az egyetemünknek saját hatalmas sportkomplexummal - benne uszodával - kellene bírnia. Az USA-ban az egyetemek köré szerveződik ez a sportág (is). Minden iskola saját medencével kellene, hogy rendelkezzen: úszni megtanulni olyan alapvető készség kellene, hogy legyen, mint ahogy írni, olvasni megtanulnak a gyerekek. Most mindenki önfeledten, az asztalt csapkodva aranylacizik/egérkézik/darnyizik/czeneattilázik/vízilabdacsapatozik, de ezek azok a megmagyarázhatatlan csodák, amik elfedik azt, hogy az infrastrukturális nyomorból és a szemléleti nyomorból nőnek ki ezek a megmagyarázhatatlan csúcsteljesítmények. kíváncsi lennék arra, hány phelps nőne kí a nagy vízen túl, ha a hátterük olyan lenne, mint a miénk...”
  • 3. haramia 2008. augusztus 11. 10:09
    „Kis kiegészítés az előzőhöz: A Mark Spitz-es idők legkiemelkedőbb magyar férfi úszója Hargitay András volt. "Hargitay András a vegyesúszás specialistájaként ért el világcsúcsot, 400 méteren kétszer is vb-aranyérmet nyert (1973, 1975). Négy Európa-bajnoki elsőség is fűződik nevéhez, olimpián pedig harmadik helyezés volt a legjobbja, amelyet az 1972-es, müncheni ötkarikás játékokon ért el 400 m vegyesen."”
  • 2. No.6-Sy 2008. augusztus 11. 10:07
    „Michael Phelps minden paraméterében hasonló lehet Cseh Lászlóhoz, egy "apróságot", kivéve: azt az apróságot, amely mindig és mindenkor a tehetséget és a zseniálist elválasztja egymástól.
    Azt mondják, hogy a sportban nem beszélhetünk zseniálisról. Sebaj. Akkor mondjuk azt, hogy M. Ph-nek veleszületett óriási tehetsége van, akkora és olyan, amelynek segítségével majd mindig egy testhosszt ráver a legkiválóbb második helyezettre is.

    Cseh László ezüstje nagyon szépen csillog. Büszke vagyok rá, mert a képernyő előtt nézve is jól látszott, hogy ő megtett mindent, ami erejéből, tehetségéből, akaratából tellett. Lehet, hogy szerinte vagy mások szerint szebb volna az arany, de ha megszakad sem tud ezüstnél többet összehalászni, amíg Michael Phelps pályán van. Ezt minél hamarabb meg tudja emészteni, annál könnyebb lesz a lelke.

    Ha kicsit kotorászunk a memóriánkban, akkor nagyon ismerős lehet ez a képlet valahonnan: Egerszegi Krisztina idején is voltak kiválóbbnál kiválóbb és tehetségesnél tehetségesebb, vasszorgalmú etc. úszók, szerte a világon. És csak másodikok lehettek nagyon sokáig.”
  • 1. haramia 2008. augusztus 11. 09:38
    „Talán Mak Spitz volt hasonló, aki - ha jól emlékszem - 7 aranyat szerzett Münchenben. Esetleg (?) lehetett volna több is, de a palesztin terroristák által végrehajtott vérengzés miatt - zsidó lévén - hazautazott az Egyesült Államokba. Igaz abban az időszakban nem volt olyan kiemelkedően klasszis úszónk, mint később Darnyi, vagy Cseh.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Túlhallgatás

"Szűk egy héten belül nyolc fiatal halt meg kábítószer-túladagolásban. 2006-ban huszonöten haltak… Tovább olvasom