Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Aranykezű mesterek

"És mindhiába: az emberi hiszékenységnek, felületességnek nincs határa. Vadidegen, magukat mestereknek mondó egyéneket engedünk be lakásainkba, rájuk bízzuk értékeinket, elővesszük pénztárcánkat, és fizetünk, mint a katonatiszt. Annyit, amennyit ők mondanak."
Azt gondolná az ember, eltelt már néhány év ebben a mi magyar piacgazdaságunkban, amelynek során történt ez is, az is. Pilótajátékot kitaláló és működtető cégek szaladtak el a hiszékenyek megtakarított pénzével, brókercégek születtek és haltak el hónapok alatt, szintén eltüntetve családok utolsó filléreit. Belendült a lakásmaffia, egyedülálló emberek hitték el ügyvédeknek, hogy ne nagyon olvasgassák az adásvételi szerződéseket, elegendő, ha csak a nevüket írják alá.

És mindhiába: az emberi hiszékenységnek, felületességnek nincs határa. Vadidegen, magukat mestereknek mondó egyéneket engedünk be lakásainkba, rájuk bízzuk értékeinket, elővesszük pénztárcánkat, és fizetünk, mint a katonatiszt. Annyit, amennyit ők mondanak. Pedig már hallottunk arról, hogyan járta meg a szomszédasszony a redőnyössel, hogy vitte el az előleget a becsöngető ismeretlen.

És mégis: minden kezdődik elölről. Ezt használják ki azok a kontárok, akikben pszichológusok vesztek el. Holott ez a fajta szélhámosság nem a huszadik század végének találmánya, hanem évszázadokon átívelő tudomány. Ezért tanítja az anya a lányát gyerekkorától arra, ne engedjen be senki mást a lakásába, csak a család lakatosát, festőjét, vízvezeték-szerelőjét. Az aranykezű mestereket, akiket kézről kézre adnak a háziasszonyok: pontosan a megbeszélt időben érkeznek, munkájukat precízen végzik, és nekik lehet adni a lakáskulcsot, hiszen a kor családanyáinak a munkahelyükön is teljesíteni kell.

De képesek vagyunk-e legyőzni a kísértéseket? Mi tagadás, a minap engem is elfogott a kísértés. Vezetékes telefonomon otthon hívtak fel, hadd tisztítsák ki a szőnyegeimet, ülőgarnitúrámat. Nem speciális gépet akarnak nekem eladni – győzködtek –, vagyis nem termékbemutatót tartanának, hanem egy új berendezést szeretnének tesztelni. Ránéztem tisztításra érett szőnyegeimre, egy pillanatra meginogtam, végül mégis nemet mondtam. Remélem, jó döntés volt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Diétás malac

"A jelentős sonkával és nagy, kövér hassal bíró lény megalapozottan szerepelhetne Fábry… Tovább olvasom