Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina 1°C | 8°C Még több cikk.

Aranylakodalom helyett

"Az a jó, ha mindkét szülő a lehető leginkább része marad a gyerek életének."
Egy aranylakodalmát ünneplő házaspár nemrégiben azt mondta nekem, amikor arról kérdeztem őket, mi a hosszú házasság titka, hogy sok-sok türelem kell hozzá. Manapság pont ez hiányzik. Magyarországon a frigyek közel 60 százaléka végződik válással. Ezzel – a közhiedelemmel ellentétben – az európai listán nem az élen, a középmezőnyben vagyunk. Ugyanakkor a válás olyannyira része a mindennapoknak, hogy az érintettek Szegeden már klubot is szerveztek. Egyelőre csak hölgytagjai vannak, de várják a szülőként egyedül maradt édesapákat is.
Közhely, de igaz: a válás vesztese szinte mindig a gyerek. Ez még olyankor is igaz, ha a boldogító nem egy amúgy elviselhetetlen házasságra tesz pontot. Az pedig, ha az apróság mondjuk bepisil az átélt traumától, ugyanúgy gondja a magára maradt anyának, mint apának. Hogy mégis miért nem jelentkezett eddig ez utóbbiak közül egy sem? Talán egyszerűen azért, mert eleve nagyon kevesen vannak.
Ismét statisztika: azokban a válóperekben, amelyekben a felek nem tudnak megegyezni az elhelyezés kérdésében, nagyjából fele-fele arányban kerül egyik vagy másik szülőhöz a gyerek – de ha megegyeznek, (a leggyakrabban ez történik) 90 százalékban az anyához.
Ha az indokokat is vizsgáljuk, sok apa eleve esélytelennek gondolja magát, úgy érzi, a bíróságok nőpártiak, mások szeretnék megóvni szemük fényét az elhúzódó pereskedés következményeitől. Nem feltétlenül könnyű tehát azoknak sem, akik átengedik a nevelés édes terhét a másik szülőnek – különösen, ha nem lehetnek biztosak abban, hogy ezt követően rendszeresen láthatják gyerekeiket. A szegedi klub tagjai tapasztalatból azt mondják: az a jó, ha mindkét szülő a lehető leginkább része marad a gyerek életének.

Az aranylakodalom manapság egyre inkább csak álom, de a veszteségeket egymást segítve, támogatva mérsékelhetik azok, akik a válást átélték, így teremtve meg a maguk lelki békéjét, nyugalmát – talán így lehet megfogalmazni a szegedi klub mottóját. És bár úgy tűnik, ez az egyedül maradt anyának, apának fontos, valójában a csonka családban felnövő gyereknek van szüksége a leginkább minderre.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mentők

"Egyelőre maradjunk a földön, első lépésként hadd jöjjenek az új járművek." Tovább olvasom