Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Árnosztalgia

"Oly nagyon hittük, hogy lesz itt még Ausztria, Svájc, Bajorország, nem is beszélve szőlőről és tömérdek lágy kenyérről."
Jaj, talán mégsem kellett volna átaludni ezt az éjszakát, és így kipihenni ama szesztől hergelődött mámort, amivel a húsvéti locsolkodás megkínált. Valami efféle kavaroghat annak a fejében, aki tegnap még széles mosollyal nyugtázta (különösen az ötödik-hatodik pohár után): lám, lehet itt bármekkora a válság, a tavasz még mindig áfamentes, akárcsak a napfény, sőt mi több, az élet szép, ha nem is adómentes.

Ma pedig kezébe veszi lapunkat, elvész a betűk tengerében, tekintete belekapaszkodik Fekete Klára írásába, és hirtelen azt se tudja: a tegnapi Na még egy kortyot... című invitálás pancsolt be túl nagyot, netán a szeme káprázik. Menekülne is vissza a békés álomba, de nem lehet. A béres-áras-összehasonlítós számtanlecke kicibálja a hétköznapokba, és orrának hegyébe bokszol a fent említett cikk adataival, a húsz év alatt 32-szeresére nőtt földgáz árával, a villamosjeggyel, amit 1989-ben 50-szer olcsóbban vettünk meg, mint napjainkban. És legfeljebb annak örülhet, hogy „átlagosan" csak 10-szer annyit fizetünk egy-egy árucikkért, mint tettük valaha, amikor oly optimistán gyalogoltunk bele a kapitalizmusba, oly nagyon hittük, hogy lesz itt még Ausztria, Svájc, Bajorország, nem is beszélve szőlőről és tömérdek lágy kenyérről.

Svájc valahol késik, de semmi pánik! Mivel kedvjavító intézkedésként észreveszi a mámort felejtő olvasó, hogy az elektronikus ketyerék ára a fizetésekhez arányítva milyen kedvezően alakult, megállapítja: Árpád népe akár mennyei boldogságba is öltözhetne. Hiszen 2009-ben akár négy színes tévével is eltorlaszolhatjuk az ajtót, ha nagyon igyekezne hozzánk a végrehajtó.

Ám mennyei boldogság sehol, folytatódik a számtanóra. Aminek végén már nem is csodálkozik annyira azon, hogy nemcsak az állam kasszája üres, de jószerével az ország minden lakójának lábára rácsapódott már az adósságcsapda. Mint ahogy azon sem: a leggyakrabban emlegetett magyar szavak között ott találjuk a rezsit, a törlesztést, a kölcsönt és a hitelt.

Fejlődés persze van – bámul ki a fejéből, tekintete ezernyi új társasházat pásztáz, ennél is több csilivili autót, miközben agya kettős fedezékbe vonul. Mert minek, kérem annyit olvasni, számolni – üzeni az idegrendszernek. És valóban: huppanjunk inkább együtt a hej de olcsó tévé elé, hátha „sós" Mónika, netán Joshi Bharat megmondja nekünk, mégis, miben rejlik a minimálbéres-mobiltelefonos magyar gazdasági csoda.

Olvasóink írták

  • 1. igazságkereső 2009. április 15. 17:16
    „Itt jegyzem meg,hogy már régen itt lehetett volna Ausztria, Svájc és az összes amit a cikkben felsoroltak,
    ha és amennyiben nem "nyúlták" volna le annyian ezt az országot az elmúlt 20 év alatt.Véleményem az,hogy
    ha 1990-ben az MDF "nem mutat példát"ebben a nagy privatizációban, ma nem kellene arról beszélnünk,hogy
    államcsőd közeli helyzetbe került az ország.4-5 parlamenticiklust, melyek nek igen súlyos gazdasági követ-
    kezményei voltak, csoda,hogy ez az ország még szerepel a térképen, közben az ország vezető sajnálkozó
    arcot vágva közli az ország lakosságával,hogy itt bizony kemény megszorítások lesznek.Tisztelt ország-
    vezetők: húsz éve ezt csinálják, nem kellene talán már ezt abba hagyni és úgy tudom a törvény szerint
    is az a felelős, akinél a kasszakulcs van, illetve volt.És bizony ezek nem mi lakosok voltunk, ha nem -ugye
    kell név szerint felsorolni? - azok akik az országot vezették jól,s rosszul, de sajnos inkább rosszul,mint jól.
    Ezért jutott ide az ország, de tessék talán megkérdezni a 100 leggazdagabb magyart,hogy mi módon gaz-
    dagodtak meg, mert törvényesen biztosan nem, hiszen pénzügyi-,adó-és egyéb jogrendszerünk ezt nem
    is teszi lehetővé, tehát kézenfekvő a felelősség kérdésének felvetése,hiszen az elmúlt húsz év alatt
    parlameneti képviselőink,kormányaink vezetői nem tettek semmit a tiszta és átlátható - nem kijátszható-
    törvények megalkotásáért.Erre szokták mondani: " ha megettétek a koncát, igyátok meg a levét is!"
    De ezt semmiképp ne tegyék velünk adófizető polgárokkal, mert ez elsősorban tisztességtelen,másod-
    sorban embertelen.Erre azért nem ártana Bajnai Gordon miniszterelnök Úrnak sem gondolni,mert én
    bármennyire is hiszek ártatlanságában, azért az országban sok csődbe ment cég vezetője komolyan
    "asszisztált is ehhez" és adódik a kérdés: meddig lehet ezt büntetlenül csinálni és mindig velünk meg-
    fizettetni ennek árát?Érdemes lenne egyszer egy komoly interjút is készíteni a mindenhez oly nagyon
    értő "szakemberrel", Draskovics Tiborral is, hátha van egy-két jó ötlete arra nézvést, hogy ne mindent
    velünk fizettessenek ki, amikor a kasszakulcs nyilván azoknál volt,akik miatt ez a csőd helyzet előállott!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kölni, a nyuszi és a barkaág

"Úgy hát legyen derűs, szép locsolkodásunk. Akár orosz, akár magyar, akár román, szerb, vagy… Tovább olvasom