Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Árnyékért áhítozó

"Csúfondáros régi mondás, a parasztnak annyi ész is elég, hogy beálljon az eresz alá, ha esik az eső. Ennyire minimális program az is, hogy árnyékba álljon az emberfia, amikor kánikula sütögeti."
Csúfondáros régi mondás, a parasztnak annyi ész is elég, hogy beálljon az eresz alá, ha esik az eső. Ennyire minimális program az is, hogy árnyékba álljon az emberfia, amikor kánikula sütögeti. Miért nem áll be? Például az, aki buszra vagy villamosra vár öt vagy tíz perceket, netán húszakat. Fölsejét a nap égeti, és alsaját is fűti a kövezet. Évenként előtüremkedik bennem a kérdés, rühellem is ismételgetni, de patakvizek mossák le rólam most is. Azért nem áll be, mert igen sok megállóban nincsen árnyékot adó fa.

Betonban, kőben, díszburkolatban gondolkodnak legtöbbször a várostervezők, a környezetgazdálkodás emberei meg arra szoktak(?) leginkább ügyelni, hogy tüsszögtetős parlagfű ne üsse föl a fejét, és a bármikor kitaposható pázsit is rendben legyen, legalább az átadás idején. Istenáldotta jó találmány a födött bódé is a buszok várójánál, meg az „állvaülős" másik a villamosoknál, de egyrészt ebből se jut mindenhová, másrészt pedig eső és szél ellen jók csak, árnyékra nem. Az utcai légkondicionálás még az álmok hímes mezején se terem meg, hagyományos megoldásokhoz kellene tehát folyamodnunk.

Ismétlés a tudás anyja, elmondom megint, és újra meg újra: akár én is nevelnék a kertünkben kiültethető fákat, ha a városi költségvetés ezt a megterhelést már nem bírná elviselni. Szégyenszemre mondom, inkább csak érzékeltetni akarom, nem rokkanna bele Szeged bukszája. Mindenképpen nagylombú fákról lehetne csak szó, mert sokan vagyunk, akik nem temperált levegőjű kocsikban lejtünk végig a városban, hanem gyalogosan cipekedünk, buszokra vagy villamosokra várakozunk. Több jó ember elfér a nagy fa alatt.

Természetrajzáról annyit tudok, ahol föld van a talpa alatt, és ártalmas külön szándékok nem szólnak bele, ott sok évtizedig megmarad. Igaz, reggel máshová veti az árnyékát mindegyik, mint délután, de annyi rugalmasság a legnagyobb melegben is marad még bennünk, hogy átlépjünk a túlsó oldalra. Baj persze így is lenne, mert legtöbbjük a mi délköreinken ősszel le szokta hullajtani a leveleit, és azt össze is kellene söpörni, de ez a mai technikai fejlettség mellett is megoldható. Ha a talajerő-visszapótlást nem ezzel a módszerrel akarjuk uzoválni.

Tudom, az emberi természet telhetetlen. Lennének olyanok is, akik erre is ráfejelnének, és azt kívánnák, ventilátorok is csapkodják alájuk a szellőt, ha már pávatollas hurik kegyes szolgáltatására nem számíthatunk, de ezt akár a következő évszázadra is halaszthatjuk. Ahogy látom, ennyi idő ahhoz is kell, hogy a lélekmentő faültetés gondolata egyáltalán befészkelje magát a dönteni rendelt fejekbe. (A bükkfát nem rájuk értem, bár nagyon kemény.)

Jámbor ötlettel szeretném segíteni az érlelést. Jöjjön velem az illetékes a legnagyobb kánikulában, akár gatyára vetkezve is, és álljunk tíz percet minden fátlan megállóban. Legyezőt is hozhat magával. A noteszt én állom, följegyzem a velem aszalódó panaszos átkozódásait is, meg az elhárításra kiizzadt ígéreteket is.

Akár az idei nyárban már.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Roncsautó az utcán

"Most már nem lehet kinn hagyni a roncsautót az utcán: ezt mondták Csongrádon, amikor elkezdtek… Tovább olvasom