Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C

Árulkodó gágogás

"Félretesszük félelmeinket, nem ezen a napon akarjuk meglelni minden földi rejtélyünkre a választ, elfeledjük, milyen is a politika által koreografált csaták zaja. De nem felejtjük el időben kikapni a sütőből a libacombot, s még véletlenül se hagyjuk nyitva az ablakot, hanem foglyul ejtjük azt azt a csodás illatot, amivel csak egy libasütés tudja megajándékozni a családot."
Dehogy gondolhatta Márton, a Sabariában (Szombathely) 316-ban született római tribunus, hogy egyszer az ő emlékére tömik sült libával degeszre a hasukat az internetvilágban kóválygó utódok. Mint ahogy az sem jutott ifjú korában eszébe, 371-ben püspökké választják, s miután a nagy megtiszteltetéstől zavarában elbújik a libák közé, a gágogó állatok ricsaja, szárnycsapkodása elárulja majd, hol is rejtezik.

No persze nem büntetésből ünnepli lúdgyilkolászással az utókor Márton napját. Őseink a középkorban azért falták oly szíves örömest a libát Márton-nap tájékán, mert a tavasszal tojásból kikelt kisliba erre az időre érte el a vágósúlyt.

Röviden ennyiben foglalható össze, milyen történésekből is nőtt ki a Márton-napi mulatozás hagyománya. Felidézni pedig azért érdemes, mert a Márton-napozás immáron egyre nagyobb népszerűségnek örvend a mi, alföldi vidékünkön is, s nem kell azokra irigykednünk, akik Nyugat-Európában, vagy akár csak a Dunántúlon már évek óta bálokat, vásárokat tartanak Márton napján.

A sok évszázados hagyomány új életre keltésének pedig csak örülhetünk, hiszen testünknek és lelkünknek is elkél a régen volt kemencék melegét felidézni, a hosszú őszi estéket éjszakába nyúló beszélgetéssel múlató elődök szokásait újra ültetni. Márton napja persze soha nem fog vetekedni a karácsonnyal (miért is tenné), de a nagy dérrel-dúrral ránk „marketingolt" Valentin-napot alighanem könnyűszerrel lekörözheti.

Különösen akkor, ha rohanós hétköznapjainkból végre ki tudjuk szakítani egy kicsit magunkat. Félretesszük félelmeinket, nem ezen a napon akarjuk meglelni minden földi rejtélyünkre a választ, elfeledjük, milyen is a politika által koreografált csaták zaja. De nem felejtjük el időben kikapni a sütőből a libacombot, s még véletlenül se hagyjuk nyitva az ablakot, hanem foglyul ejtjük azt azt a csodás illatot, amivel csak egy libasütés tudja megajándékozni a családot. És elhisszük: a november 11. napján elfogyasztott lakomát egész évben bőség és jólét követi majd.

Holnap aztán ráérünk azon agyalni, a libapecsenye milyen hatással is lehet a konvergenciára, meg az államháztartás hiányára. Azon gondolkodni: vajon megszületett-é már az a liba, amelyik gágogással, szárnycsapkodással elárulja, hova is bújtak azok az emberek, aki hétköznapi gondjainkra is meglelik a megoldást.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A polányi bolondgomba

"Ritkán olvashatok újságban szülőfalumról is, meg arról is, ahová átköltöztünk. Nemrég saját… Tovább olvasom