Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Aszály és jégverés

JEGYZET - „Tudomásul kell vennünk, hogy az itteni időjárásban épp a szélsőségesség az átlagos."
Akár angolok is lehetnénk, annyit beszélünk mostanság az időjárásról. A szigetországban az állítólag folyton szitáló eső ihleti az angolosan hűvös társalgási témát. A Kárpát-medencei katlanban viszont az izzasztó hőség vagy épp a fogvacogtató hideg miatt megy a magyaros szentségelés. Pedig bele kellene törődnünk, tudomásul kell vennünk, hogy az itteni időjárásban épp a szélsőségesség az átlagos. A következő napok is perzselő hőséget hoznak. Kár a gőzért!

Kár az energiáért! Nem találta még föl senki, miként lehet zsákba tenni és télre tartalékolni a nyári meleget. Ellenben azt kiokoskodta valaki, hogy a kánikulai forróságban miként hűthető vacogtatóan téliesre a szoba, a terem, a bevásárlóközpont. Sokak bombaüzlete lett a hosszú, forró nyarat elviselhetővé temperáló klíma – a mának élők luxusa. A gazdasági krízis közepette a módosság fokmérője lett a télen fűtött és nyáron hűtött lakás, kocsi. Aki ma megengedheti magának a klímás otthonába és autójába varázsolt hűs nyarat, azt nem érinti a válságspirál. Így a nyáron is energiát pazarló nem foglalkozik a távoli jövővel, nem számolgatja azt sem, személy szerint mennyivel járul hozzá a globális klímaváltozás-spirálhoz.

Jégverés, aztán belvíz pusztított két éve – idén az aszály felezi a termést Királyhegyesen. Egyszer sok, máskor kevés a víz a folyók szabdalta Kárpát-medencei lavórban. Nem újdonság ez. Az alföldi időjárás szélsőségeire régi nagy magyarok grandiózus tervei igyekeztek megoldást találni víztározós, meg Duna–Tisza-csatornás ötletekkel. A mívesen kidolgozott műszaki rajzok jó része azonban az íróasztalfiókban maradt, megvalósításukra máig sem jutott pénz. Mint ahogy a királyhegyesiek is csak közmunkásra kaptak támogatást, zsilipekre nem nyertek a pályázaton. Kétkezi munkával készülnek kivédeni a szinte törvényszerűen érkező csapást. Hogy az időjárás szélsőségesre fordulásával se kelljen tehetetlenül fölkiáltaniuk, mint Arany János szőlősgazdájának jégveréskor, mikor furkósbottal maga is a termésnek esett, mondván: „én uram isten! / Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szabadságon

"Nyár van itt, Félázsiában; érik a kartelldinnye, a Hungaroringen ezerkettő a lángos." Tovább olvasom