Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Aszályviszály

"Kék bolygónk fellázadt, nem tűri tovább kifosztását, szennyezését, pusztítását."
Ki tiltja meg nekünk – elvitatkozhatunk mi még egy darabig pártos csatározásokon, kicsinyes torzsalkodásaikból is megépíthetik a szembenállók váraikat. Mint ahogy válságra, kuszán összetákolt ideológiákra, igazságokra, vagy igazságnak vélt jelszavakra hivatkozva megtépázhatjuk egymás önérzetét, testét, amikor szekértáborokba zárjuk magunkat. Csak éppen ettől nem lesz boldogabb az életünk se Európában, se a Kárpát-medencében.

Mert miközben egyre riasztóbb előrejelzéseket kellene feldolgoznunk klímaváltozás, az emiatt támadó aszályok és viharok miatt, a dolgok jelen állása szerint erre valahogy már nem marad erő. Európa érdekcsoportok viaskodását figyeli, sajnálja magát, de nagyon, mert csökken a termelés, kevesebb autó kerül le a futószalagokról, szomorú, mert úgy érzi, hogy rést ütöttek a jóléti világunk falán. De arról kevés, a kelleténél mindenképpen kevesebb szó esik, hogy előbb talán a világunkat kellene megőriznünk unokáinknak, mintsem a háromévente cserélhető autók szokását.

Vagyis amikor azon vitázunk, hány milliárdot tömjünk bankokba, iparba, a földet feldúló gépekbe, autósztrádákra terelhető kamionok tíz- és tízezreibe, talán megállhatnák egy pillanatra. Mondjuk azon vitázni: a nyakunkba szakadt válság idején nem kéne talán átgondolni mindazt, amit mi Európa, pontosabban az egész emberiség jövőjeként képzeltünk el? És ha már gondolkodunk, körbe is nézhetnénk a Földön, felmérni a károkat, pusztításokat, összeadni a kiirtott erdők hektárjait. És persze szétmorzsolni ujjaink között a szétszáradt alföldi rögöket, hogy a döbbenetből elhatározás szülessék: tereljük valami egészen új, más útra életünket.

A Föld, amit mi olyan kedvesen szólítunk Kék bolygónak immár fellázadt, nem tűri tovább kifosztását, szennyezését, pusztítását, és ha nem vennék észre, különleges időjárási viszonyaival éppen erejét fitogtatja. Ráébreszt az igazságra: dehogy tudjuk mi, emberek elpusztítani a Földet, sokkal hamarabb végez ő velünk, mert az életéért küzd. Ebből a harcból csak mi, földi halandók kerülhetünk ki vesztesen, hacsak nem érezzük át: erőinket egyesíteni kéne vizeink, levegőnk, és persze gondolkodásunk megtisztítása érdekében. Mondjuk addig, amíg van rá energiánk, és elfogadjuk a parancsot: a természet erőforrásainak megőrzése ne csupán maroknyi természetvédő kiváltsága legyen.

Olvasóink írták

  • 7. marslakó 2009. június 16. 15:40
    „6., Celtis:
    Ez az összefoglalás olyan tömör és pontos, hogy naponta kéne sulykolni óvodától egyetemig, falusi önkormányzattól a parlamentig (már ha odavaló, arra méltó emberek ülnének itt és ott), mesétől a médiumokig.
    Vegyük hozzá a - ha jól tudom - riói környezetvédelmi világkonferencia jelmondatát: Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!" Vagyis ki-ki, a maga szűkös körein belül, tegye meg, amit lehet.
    És ez az egyszerű igazság a vásárlói tudatosságtól, a szelektív szemétgyűjtéstől a parlamenti választásig ível.
    Mert (hogy az utóbbinál maradjunk) ha senki se szavazna régen hiteltelenné vált, hazug önjelöltekre, kiürülne a politikai elit, s vele a Parlament.”
  • 6. Celtis 2009. június 16. 10:06
    „Egyértelmű a vezetők és a médiumok felelőssége a kialakult helyzetért. Mert egyre inkább az látszik, hogy az emberek többsége -- miután kipróbálta a korlátlan fogyasztással, trendkövetéssel és karrierizmussal egyenértékű életmódot -- úgy érzi, hogy sokkal szívesebben élne egy kicsi, családi gazdaságban, egy kis idilli falusi környezetben, keveset "termelve" és keveset fogyasztva. Viszont nap mint nap az folyik a médiából, az köszön vissza az óriásplakátokról, sőt még a politikusok, közgazdászok megnyilvánulásaiból is, hogy aki így él, azt teljesen értéktelen ember, hiszen közös érdekünk, ugye, hogy egyre többet fogyasszunk és "növekedjék a gazdaság".

    Tehát én sajnos pesszimista vagyok a dolog kimenetelét illetően, úgy látom, csak akkor fogunk érdemlegesen változtatni a szokásainkon, amikor a kényszer már húsbavágó. És még akkor is többségben lesznek azok, akik könnyebb útnak gondolják, ha erővel elveszik másoktól, amire szükségük van, kiszorítják a gyengébb vagy kevésbé agresszív népeket a források közeléből.

    Aztán majd beáll az egyensúly, körülbelül félmilliárd emberrel a Földön, ha nem is őskori, de középkorihoz hasonló társadalmi berendezkedéssel, amikor is a népességet újra az éhínségek és a szomszédos populációk közti háborúk szabályozzák majd. És fosszilis energiahordozók híján (amelyek évmilliók alatt halmozódtak fel és alig kétszáz év alatt elégettük őket) az emberiségnek többé esélye sem lesz újra ilyen technológiai fejlettségi szintre kapaszkodni.

    A Kék bolygó végre fellélegezhet.”
  • 5. némakacsa 2009. június 16. 09:26
    „Még egy ide vágó Vonnegut:
    ,,Ezzel vége a jó híreknek, minden vonatkozásban. Bolygónk immunrendszere igyekszik megszabadulni az embertől. És pontosan ezzel érheti el célját."”
  • 4. némakacsa 2009. június 16. 09:10
    „,,...mára, alig kétszáz év alatt, szinte teljesen elpusztítottuk ennek az egykor egészséges bolygónak a létfenntartó rendszerét - főleg azzal, hogy termodinamikai dáridót rendeztünk az ásványi energiahordozókkal."

    Kurt Vonnegut: A hazátlan ember (2005)”
  • 3. Lúdasmatyi 2009. június 15. 18:55
    „Bátyi Zoltánnak gratula a cikkért!Több ilyen figyelemfelhívó,bolygómentő cikk kellene.”
  • 2. zöld 2009. június 15. 18:42
    „Köszönöm a Délmagyarnak, hogy egy ilyen cikk megjelenhetett. Megvallva az őszintét, igen kevés iromány foglalkozik az újságban a természettel, természetvédelemmel. Különösen olyan, amelyikben kerek-perec kijelenti a szerző, hogy bizony, mi, magunkat a teremtés csúcsának képzelő lények egy kicsit magas lovon ülünk, de alighanem mi húzzuk majd a rövidebbet.
    Az alapján, hogy hogyan bánunk a Földdel, mennyi mérget megeszünk/beszívunk/magunkra kenünk életünk során, ahova fejlődik (fejlődik? khm...) az emberiség, én nem jósolok túl hosszú, és pláne fényes jövőt magunknak. Sokan sajnos még ma sem hiszik, hogy lesz klímaváltozás, vagy hogy annak komoly következményei lesznek, vagy hogy egyáltalán bármi rossz következik majd abból, hogy lassan a bolygónk minden egyes négyzetméterét tönkretesszük. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a természetvédők (és itt most nem a természet- és környezetvédelemből meggazdagodni remélő gátlástalanokra, avagy a saját lakókörzetük békességének, csendjének érdekében természetvédő jelszavakkal dobálózó ál-, és méregzöldekre gondolok) a saját kis hobbijuk és megélhetésük reményében riogatnak, és próbálják megvédeni az utolsó hektár gyepeket és erdőket. Holott valójában azért, hogy maradjon méh, ami beporozza a gyümölcsfákat, legyenek madarak, békák, amik kordában tartják a rovar-kártevőket, legyenek gyepek, ahol megmaradhat az a kevés (és egyre kevesebb) víz, ami lehullik, és ami képes lehet a környező szántók nagyjábóli vízháztartását is biztosítani. Na és persze azért az idealisztikus eszméért is, hogy az utolsó kis vacak növénynek, vagy gólyának is épp annyi joga volna élni, mint nekünk. A sok szkeptikus majd nagyot néz a gyönyörű (fél)sivatag láttán, ami a Duna-Tisza közén lesz (maximum) néhány évtized múlva... Persze ha egyáltalán lesz még itt valaki, aki nézze...

    Ha jól sejtem sokan nem fognak velem egyetérteni, de látom amit látok a természetet járva, és én még csak 10 éve teszem. Akik régebb óta, ők bizony még nálam is pesszimistábbak a jövőt illetően. Nem azt mondom én sem, hogy vissza kell térni a kőkorszakba, de aközött, és a mostani kizsákmányolás, elprédálás között valahol meg kellene találni az egyensúlyt, ami nem a saját pusztulásunkba vezet...”
  • 1. Yucca 2009. június 15. 18:37
    „Sajnos nagyon igaza van a cikkírónak, --- én sokszor gondolkodom ezen, főleg hogy milyen lesz a gyerekeim, unokáim élete, ha lesz még módjuk élni egyáltalán.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fiatalkorában kissé szilaj

"A pórul járt óvónőnek igazából mindegy, elaltatják-e a rá támadó pitbullt vagy sem." Tovább olvasom