Délmagyar logó

2018. 04. 25. szerda - Márk 12°C | 25°C Még több cikk.

Aszfaltcsapda

"Mint ahogy azt is felvethetném: vajon, ha szánunk forintokat az úttest reparálására, miért nem szánjuk meg azt a szerencsétlen járdát is, ami az elmúlt évtizedek vezeték fektetési hadműveleteinek összes sebét tűrve adott esélyt a hanyatt eséshez a város megannyi pontján."
Hívjuk, mondjuk Jánosnak. Foglalkozása pedig legyen aszfaltozó szakmunkás. Nos, tegyük fel, hogy fent említett János, amikor készítette a Budapesti körút oly sok embernek örömet okozó új aszfaltrétegét, odaballagott a főnökéhez, s így szólt hozzá: – Te főnök, ha már itt aszfaltozunk, ugyan javítsuk már ki azokat a mély gödröket is, amik a József Attila sugárutat csúfítják, a mi gépeinktől talán ha négyméternyire. A főnök – megint csak tegyük fel – eme ötletet jónak találta. Így aztán a város egyik legforgalmasabb kereszteződésében eltüntették a sugárútra eső kátyúkat, s most teljes a boldogság az arra haladó autósok, motorosok, körében.

Ám nem így történt. A Csongrád megye székhelyén zajló, sok százmillió forintot felemésztő, s valóban régen várt útfelújítási nagyberuházásból mintha hiányoznék egy kevéske gondosság. Jó, tudom, az előre megfogalmazott tervek, a kőbe vésett hatáskörök (az egyik út az önkormányzaté, a másik a közútkezelőé, a kereszteződés meg a kátyúé) nem engednek meg ötletszerű foltozásokat. De vajon azt ki írta elő, hogy mondjuk a Glattfelder téren éppen ott érjen véget az új aszfaltszőnyeg, ahol egy méretes kátyú következik? És efféle példákat sajnos sorolhatnék még.

Mint ahogy azt is felvethetném: vajon, ha szánunk forintokat az úttest reparálására, miért nem szánjuk meg azt a szerencsétlen járdát is, ami az elmúlt évtizedek vezeték fektetési hadműveleteinek összes sebét tűrve adott esélyt a hanyatt eséshez a város megannyi pontján. És a buszmegállók? Ha már egyszer példálóztam a Glattfelder térrel, figyelmeztetnék arra is, hogy a Radnóti csomópont Tisza Lajos körútra bevezető oldalán csak a csodának köszönhető, hogy eddig még nem áll fejre egy kismotoros az összegyűrődött aszfalton.

Hogy ebben a nagy és rohanós aszfalthajszában az építők nem figyelhettek minden kis likra és domborulatra? Megértem, hogyne érteném. Mint ahogy azt is, hogy évtizedek mulasztásait nem lehet egy lendülettel mind leaszfaltozni, mert hogy a torony alatt sem gyártják a pénzt. Meg egyébként is: a város megújuló útjait látva jóval nagyobb bennem az öröm, mint a bosszúság. De csak kimondom: aszfaltjaink akkor lesznek majd uniókompatibilisek (no meg nekünk is nagyon tetszők), ha egyszer fent nevezett János, és főnöke is messzebb lát a saját orránál, meg a tervrajzánál. Éppen azért, hogy ne kelljen orra buknia, ha az új aszfaltszőnyeg miatt érzett nagy örömében nem venné észre a rá leselkedő aszfaltcsapdákat.


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kapa, kasza, duma

"Így például a radikális adócsökkentést, az egészségügyi reformot és a közigazgatás karcsúsítását, a… Tovább olvasom