Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 4°C Még több cikk.

Átcímkézett albűnök

"Lehet erről még újat mondani? Volt nekünk olyan mezőgazdaságunk, a fél világot ellátta mindenféle földi jóval. Ma is el tudná, ha ránk nem jött volna a világgazdasági sorvasztás. És mi lett belőlünk? Ide hozzák nyakunkra a világ szemetét."
Lehet erről még újat mondani? Volt nekünk olyan mezőgazdaságunk, a fél világot ellátta mindenféle földi jóval. Ma is el tudná, ha ránk nem jött volna a világgazdasági sorvasztás. És mi lett belőlünk? Ide hozzák nyakunkra a világ szemetét. Szó szerint is érthetjük a szemetet is, gálánsan bálázva, és jött nyakló nélkül a szemétté silányult, egykor értékes táplálék is, vagonszámra. Szerencsétlen magyarok, egyétek! Csurogjon érte a nyálatok, ünnepi áradatban, külföldit kaptok.
Egészen újkori balgaságaink első fejezetét is újra kéne olvasnunk.

Mondtam már akkor, amikor még fejvesztés is járhatott volna érte, hogy kötözni való bolondok vagyunk. Húznunk kellett volna egy erős vonalat adósságaink alá, és kimondanunk, nem mi csináltuk, és nem is fizetjük. Előállt bennünk a régi ökörség, és fizettünk, mint a katonatiszt, bár lukas volt fenekünkön a mundér. Azt állították szuperokos közgazdáink, másként nem jön be a működő tőke. Lengyelországba bement? Nem fizetett, mégis megelőzött bennünket. Hogy vittek-e oda szavatossági időt is felejtett, egészségre ártalmas élelmiszereket mostanában, erről se lehet hallani. Nálunk pedig? Balgaságfejezeteink folytatásaként annyit hoztak, csoda, hogy bele nem fulladunk.

Ez eddig annyira lerágott csont, nekifutásnak szántam csak. Eltépelődtünk azon, nevén lehet-e nevezni azokat a gazembereket, akik ide szervezték valamennyit. Mert személyiségi jogokat is sérthetünk vele, és üzleti érdekeket is. Aki netán egészen vékony hasmenést kapott – hogy a legenyhébbet mondjam, nem a legpóriabban – annak nincsenek személyiségi jogai? Szabad országban szabad emberek ennyire szabadon válhatnak prédává? Szerencsére kipattant valakinek a fejéből az isteni szikra, és kimondta: lehet. És most jön az én toldalékom, szíves engedelmükkel. Egy szikrányit se enyhítve a főbűnösökön. Inkább a fölbujtás vádját is nyakukba sóznám.

Új szakma virágzott ki hirtelen kisded hazánkban. Naponta hallani, ennyi tizenvalahány tonna romlott húst foglaltak le itt, másnap meg amott. Átcímkézték valamennyit, tételről tételre, és vitték, mint a cukrot. Ki címkézte át? A külföldi? A kereskedő? Szerencsétlen magyar flótások fogták a betűpisztolyt, árszámokkal tárazva, és nyalták a sokmillió kicsi csomagot veszett gyorsasággal. Hány ember kellett ide? Az egész leszerelt hadsereg? Ne tudták volna, hogy emberiség elleni bűntettet követnek el? Hogy romlott dögöt akarnak velünk etetni?

Csak azt akarom mondani, még fél szót se hallottunk arról, hogy őket is keresné a rendőrség. Holtbiztos, nem kisangyalok szálltak alá átcímkézni, és nem is pokolfajzatok serege művelte. Hasonlatot is mondhatnék. Mondjuk, konyhakéssel rohangálna valaki a tömött Kárász utcán, vagy csőre töltött pisztollyal a Széchenyi téren, sörfesztivál idején.

Megrökönyödnénk? De meg ám! Jöjjön a rendőrség, mert halálos a veszedelem. És aki a címkét nyaldossa tételről tételre, a visszavonhatatlan fertőzés veszedelmére fittyet hányva? Elő az acetont, ha nem akar lejönni a régi dátum? Mert megfizetik? Jó pénzért anyagyilkosságot is? Annyira nem lehetett gyöngeelméjű, hogy bele ne gondolt volna. Százezrek gondatlan veszélyeztetése ma már semmi? Vagy ez már szándékos veszélyeztetés? Foglalkozás körében, társtettességben elkövetve? Remélem, erős őrséget is állítottak, nehogy hazavigyen belőle valaki is.

Jogállamban élünk, ezerszer hangoztatták már. A főbűnösnek szemébe mondjuk, ha már mondhatjuk, ejnye-ejnye, az albűnösnek még ezt se? Ez lenne az az Európa, amit olyan nagyon ajánlgattak nekünk? Dehogy ez! Azért hozták ide, mert Európa kivetette magából.
Mint kacsa a nokedlit, ezt is benyeltük.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Akin lehet

"„Nehogy azt hidd: attól, hogy vásárlóktól pezsegnek a hipermarketek, örömmel készülnek a… Tovább olvasom