Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 6°C | 12°C Még több cikk.

Avatási kampány

"Avatás, átadás, szalagátvágás, alapkőletétel. Egymás hegyén-hátán. Plusz a fél város föltúrva, folyamatos építkezések. Kampány van – mondhatjuk malíciával. Fejlődés van – mondhatjuk őszinte örömmel."
Avatás, átadás, szalagátvágás, alapkőletétel. Egymás hegyén-hátán. Plusz a fél város föltúrva, folyamatos építkezések. Kampány van – mondhatjuk malíciával. Fejlődés van – mondhatjuk őszinte örömmel.
Mert tény, hogy ilyenkor, választások előtt a politikusok legszívesebben ceremóniát kerekítenének ama jeles esemény köré is, amikor – mondjuk – az újonnan fölavatott szoborhölgy kalapjára leszáll az első vadgalamb, és megbillenti a farktollát. De az is tény, látjuk a szemünkkel, hogy Szeged már nem ugyanaz, mint volt. Nem az a határ menti porváros, ahová a vadgalamb se jár, de ha valaki mégis jön, akkor már a megérkezése is kínos.

Közúton immár jó megérkezni, mióta átadták, fölavatták, kellő ceremóniával, az autópályát. Vasúton mától jobb lesz megérkezni, mert átadják, fölavatják a nagyállomás épületét. Pardon, egy részét. De micsoda különbséget észlel majd az utazó, ha összehasonlítja közelmúltbeli érkezési emlékeit a mai élményeivel – a koszlott-foszlott, elhanyagolt, botrányos küllemű egykori állomást a hagyománytisztelettel újjávarázsolt maival! Ez év végére a teljes épület, és talán az Indóház tér is újjászületik.

És ha meglesz az építés alatt álló reptér, ha csak a fele valósul meg a Tiszához kapcsolható, meg a helyi elektromos közlekedést átalakító fejlesztési álmoknak, azaz ha majd jó lesz megérkezni Szegedre földön-vízen-levegőben, és itt jönni-menni, látni a hagyománytisztelettel fölújított és újonnan épült környezetet... Nos, akkor már ugyan kit érdekel, hogy az avatáskor választási kampány volt?

Állítólag Zsolnay kerámiával díszített nosztalgiasarok is lesz a nagyállomáson, kávézóval. Legelőször ezt nézem meg, mindjárt az avatási ceremónia után. Mert sok évvel ezelőtt, boldogult ifikoromban, amikor Alsóvárosnak az a kapurésze (is), ahol az állomás van, olyan volt, mint egy falu, nos, akkoriban úgy jártunk egy-egy Sárkányban elköltött este utáni pitymallatkor a restibe, mint haza. Mert ott életmentő gyógysör után rántottára ronthattunk farkaséhségünkben, melynek csillapultán meghánytuk-vetettük a világ dolgait, és kitárgyaltuk az élet nagy kérdéseit. El-elvágyódtunk, Európába. Jól éreztük – egymást. Most? Meglátjuk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyelvében él a nemzet

"A Fidesz kettes számú díszzsidójának nevezte Pásztor Tibor budapesti szocialista képviselő… Tovább olvasom