Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 31°C Még több cikk.

Az éjszaka a miénk

"Ma egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány üzemben dolgoznak a hagyományos három műszakos rend szerint a megyében. Nem volt ez mindig így, sőt: a rendszerváltás előtti hatalmas ipari monstrumok, amelyeknek mára szinte írmagja sem maradt, mind ezt az emberi szervezetet pusztító műszakbeosztást preferálták."
Ma egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány üzemben dolgoznak a hagyományos három műszakos rend szerint a megyében. Nem volt ez mindig így, sőt: a rendszerváltás előtti hatalmas ipari monstrumok, amelyeknek mára szinte írmagja sem maradt, mind ezt az emberi szervezetet pusztító műszakbeosztást preferálták.

Igaz, más szelek fújtak: a havi rendes fix és a garantált műszakpótlék, a hozzájuk társuló szociális ellátások kárpótolták a dolgozókat. Nem egy helyen, például Szegeden a textilművekben, a ruhagyárban még a vállalati óvoda is a dolgozó nők munkakezdéséhez igazodott, és éjszakás műszakban a gyerekek is bent alhattak a közösségben.

Ma csak ott van három műszak, ahol nagyon muszáj, ahol a technológia olyan, hogy a berendezés minden felfűtése, újraindítása akkora energiát emészt fel, akkora számlát csinál, mintha egy napig menne megállás nélkül. Nem véletlen tehát, hogy a gumi- és műanyagipar „három műszakozik", valamint a tejipar egy része is – a tej ugyanis folyamatosan érkezik. A többi? Nos, a többi összehúzta magát: ahol jól megy a bolt, sok a megrendelés, fenntartják a két műszakot, ahol meg nem, ott csak kora reggeltől délutánig dolgoznak.

Érdekesek ezek az összefüggések: még műszakpótlék nélkül is drágának tartják a magyar munkaerőt a rárakódó közterhek miatt a vállalkozások, eszükbe sincs délutánozni, éjszakázni és kifizetni a műszakpótlékokat, amelyek még egyhavi járandóságot is kitehetnek. De ez csak az egyik ok. Vezetők mondják, nem is kapnának munkaerőt a három műszakra, mert mi, emberek is megváltoztunk az eltelt tizenöt évben.

Mindenki úgy van vele ugyanis, hogy egy élete van, embernek, s nem vakondnak született, joga van ahhoz, hogy nappal dolgozzon, éjjel pedig aludjon, ahogy a természet rendje azt megkívánja. Akinek nincs állása, az sem ugrál az éjszakázásért. Korábban csak Nyugat-Európával kapcsolatban olvashattunk a válogatós munkanélküliekről, mára mi is válogatunk. Ez a magatartás más területen is visszaköszön: az sem véletlen, hogy bizonyos munkákra már csak a hozzánk bevándorlók jelentkeznek, mint ahogy nem ritka, hogy szabadulás előtt álló rabok végeznek el némely segédmunkát.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kulisszatitkok

"Mint ahogyan egy új lakást is beköltözve ismerünk csak meg igazán, a felújított szegedi kisszínház… Tovább olvasom