Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

Az elásott kutya

"Nálunk kevesebb halat csak a tálibok és a mongolok esznek."
Persze, érti az ember, mi a célja az Uniónak nálunk az ivóvízminőség-javító programmal. Vagyunk már olyan régóta a szövetség tagjai, hogy tudjuk, segíteni szeretnének rajtunk a derék eurobürokraták, de ezt a fene nagy segíteni akarást valahogy terhesnek érzik a települések. Terhesnek érzik, mert józan paraszti ésszel gondolkodnak az ivóvíz arzéntartalmának csökkentéséről – is. Az első érv az, hogy amióta falu a falu, s annak lakói vezetékes csapvizet isznak, még senki sem betegedett meg tőle. Biztos volt olyan még az ántik, a csapvíz előtti időkben, hogy valakire rájött a szapora a tisztítatlan és/vagy baktériumokkal fertőzött ivóvíztől. Még régebben konkrétan meghaltak emberek ezen a tájékon a szennyezett ivóvíztől. Ez Afrikában ma is élő probléma. Egy kimutatás szerint tizenöt másodpercenként hal meg a világon egy gyerek a szennyezett ivóvíz miatt.

Nálunk ez a veszély nem fenyeget, hiszen az élelmiszerek közül az ivóvizet ellenőrzik a legalaposabban a hatóságok. A csapvíz minőségét a szolgáltatók rendszeresen – az ÁNTSZ pedig szúrópróbaszerűen – szigorú szakmai protokoll alapján, 56 vizsgálati szempont szerint, akkreditált laboratóriumban ellenőrzik. Ilyenkor mindenhonnan vesznek mintát a vízlelőhelytől kezdve a hálózaton át a csapig. És mindent néznek a keménységtől kezdve a pH-értéken át a mikroszennyezőkig.

A hazai vállalkozók sokat tudnának mesélni a népegészségügyért felelős ellenőrök kekeckedéseiről, amire egy kanyarral később majd visszatérünk. A települések ilyennek vélhették az Unió arzéntartalommal kapcsolatos, már évek óta napirenden lévő felvetését is. Kiváltképp annak tudatában, hogy a literenkénti 10 mikrogrammos értéket főleg a nagy arzéntartalmú tengeri halakat bőségesen fogyasztó tengermelléki népekre tekintettel határozták meg. (Megírtuk, nálunk 50 mikrogramm a határérték.) Na, most hol vagyunk mi tengermellékiek és bőséges tengeri hal fogyasztók? Nálunk kevesebb halat csak a tálibok és a mongolok esznek.

S ahogy egy olvasónk mondotta volt, itt kezdődik a kutya elásva. A tengermellékiek miatt köteleznek bennünket szigorításra. Pedig ha ilyen tengermelléki népnél, például a görögnél megjelenne főszezonban egy rodoszi taverna konyhájában a magyar ÁNTSZ-ellenőr, biztosan bevetné sóval az egész kócerájt.

Úgy tűnik, hogy az Unió nem enged arzénügyben, szabályozni akarja a kérdést. Nem reménykedhetünk abban, hogy ez is olyan lesz, mint a házi disznóvágás, a mákos tészta vagy a görbe répa és uborka.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pici pénzért

"Kérjük Szent Bertalant, a gyógyítás védőszentjét, hogy irtsa ki a tudatlanság töviseit." Tovább olvasom