Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Az europörkölt íze

"Öltönyös emberek szép jövőről beszélnek a zöldülő termőföldek között fölállított dobogón, mikrofonba. Egyszer esik az eső, és pacallá ázik mindenki, máskor a kibírhatatlan hőségben délibábot is lehet látni. Ilyen a hármashatár-találkozó; évről évre megnézhető kelet-európai protokollrezervátum."
Öltönyös emberek szép jövőről beszélnek a zöldülő termőföldek között fölállított dobogón, mikrofonba. Egyszer esik az eső, és pacallá ázik mindenki, máskor a kibírhatatlan hőségben délibábot is lehet látni. Ilyen a hármashatár-találkozó; évről évre megnézhető kelet-európai protokollrezervátum. Mégis van benne valami hamvas, megható, amiért az elszánt biciklisek mellett azok a politikusok is visszajárnak ide, akiknek nem muszáj. Talán azért jönnek, mert annyira szembeötlő kilenc év után is, hogy ami itt folyik, az még mindig nem bír több lenni, mint a szép jövő tervezése.

Amit 1920. június 4-én egy Párizs melletti kastélyban eldöntöttek, az ellen most sincs apelláta. A határ és az idő majdnem teljesen fölszámolta azokat a kapcsolatokat, amelyeket a környékbeli román, magyar és vajdasági politikusok föl akarnak újítani. Szinte reménytelen vállalkozás. Mégis jólesik hallani, amikor a dobogón álló szónok arról beszél, hogy ez a vidék valaha egységes volt, itt szabadon lehetett járni-kelni, hamarosan megint lehet, csak út kell, határátkelőhely, ipari park, és az itt élők tehetségén múlik az, hogy a közös álmok mikor valósulnak meg.

Szerencsétlen módon épp akkor nőtt a távolság a hármas határ körül élő emberek között, amikor Magyarország az unió tagja lett. Románia a jövő évi csatlakozásra készül, ami nyilván sokat lendít előre az itteni közös terveken. De Románia versenytárs is lesz az unióban. A másik szomszéd, Szerbia és Montenegró a hozzáértők szerint épp most éli saját Trianonját; ráadásul önmaga bomlik föl, nem idegen hatalmak szabdalják. A Vajdaságba várhatóan még több szerb menekült érkezik, ez pedig nem szokott használni ott az együttélésnek a magyarsággal, amely lassan az egyedüli kisebbség lesz abban az országban. A jövőn tűnődő szerbiai értelmiség olyan görcsökkel küzd, mint a mi elitünk Trianon után. Kérdés, ezután mennyire lesz fontos számukra a kapcsolat keresése a magyar oldallal, az unióval.

A DKMT sok mindent elkövet azért, hogy összehozza az embereket. A tavalyi árvizek óta szervezi a közös katasztrófavédelmi munkát, kht.-ja tavaly egy sor kiállítást rendezett: a Szegeden bemutatkozó magyar, román és vajdasági cégek ingyen kaptak standot, jöttek is. A kiállításoknak annyi visszhangja volt, amennyi az ilyen rendezvényeknek szokott lenni manapság. A vegyesvállalatok alapítását pedig sokszor a nagyon különböző törvények gátolják.

A kilencvenes évek második felében a megyei közgyűlés akkori elnöke, Lehmann István kezdte keresni a kapcsolatot a határ túloldalán élőkkel, abból az egyszerű megfontolásból, hogy a mi szomszédságunkban ők vannak, velük kell együttműködni. Egy magyar országgyűlési képviselő erre azt mondta: „Lehmann Stefi már nagyon enné az europörköltet." A gonoszkodó megjegyzést a jelek szerint előrelátás és élettapasztalat szülte. Mert most, kilenc év kóstolgatás után látszik: nagyon öreg marhahúsból fő ez a pörkölt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kimazsolázott vonal

"Most, a koncesszió lejártával a közlekedési tárca pályáztatott – Csongrád megyén kívül még… Tovább olvasom