Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 24°C Még több cikk.

Az örök világosság?

"A „világos" szó elözönlésére akarom fölhívni az igen tisztelt olvasónk figyelmét. Most, amikor politikuséknál a legnagyobb a káosz, hitre, nemre és pártállásra való tekintet nélkül, ezt hallani legtöbbször. Mikrofon előtt mindenképpen."
Hirtelen azt se tudnám megmondani, a vakablak volt hamarabb, vagy a fából készült falitéka. Talán mégis a beépített változat, a vakablak. Azokat akarom rávezetni, akik ilyet még nem láthattak, és el se tudják képzelni. A panelépítészet húzhatta el végérvényesen a nótáját, a vékonyka betonfalba ilyet már nem lehetett belesuvasztani.

Bocsánat, de nem is erről van szó. A szólás így hangzik: Világos, mint a vakablak. Az ablak, ugye, arra való, hogy világítson, a vakablak viszont arra, hogy ne világítson. Világít belőle a nyelvi lelemény.

A „világos" szó elözönlésére akarom fölhívni az igen tisztelt olvasónk figyelmét. Most, amikor politikuséknál a legnagyobb a káosz, hitre, nemre és pártállásra való tekintet nélkül, ezt hallani legtöbbször. Mikrofon előtt mindenképpen. Szajkózzák. Kimondja először a nagyfőnök, és neki akkor is világos minden, ha holnap az ellenkezője lesz világos. Ott van mellette a másik állvány is, megrakva mikrofonnal, ott meg kedves árnyéka, a szatelitpárt főnöke mondja, szintúgy saját leleményként. És másnap ő is az ellenkezőjén világosodik meg. Vagy föl? Mondom, nemre, vallásra, pártállásra tekintet nélkül. Világosan megmondta az államelnök. Másnap még világosabban mondja, csak rosszul értelmezték. A másik oldal meg az alkotmány világosságát hajtja.

Egyszálbélű együgyűként már- már azt hiszem, az örök világosság is nekünk fényeskedik.

Előttem az is világos, nagy népgyűlések biztosan voltak az ántivilágban is. Anonymus fifikája csalta bele köztudatunkba a pusztaszerit például. Savonarola is több tízezrek előtt prédikálta, hogy térjetek meg, emberek!

Meg is sütötték a máglyán. Vita van azon is, hogy a Parlamentben vitázzunk, vagy az előtte lévő téren. A történelmi regék szerint Mátyást se benn, hanem a Duna jegén választották meg királynak, mégis a legegészségesebb igazságosság ragadt nevéhez. Aztán jött Hitler, meg a Dzsugasvili. Táborokkal, krematóriummal, gulággal, szívinfarktusokkal, és másfajta megvilágosítókkal fölszerelkezve. Csak a történelmi folyamatosság kedvéért mondom, apró gyerekként hallhattam, tőlünk 15 kilométernyire Rákosi beszél majd. Földindulásként áradt oda a tömeg.

Arra már nem emlékszem, hogy valamivel előtte, vagy egy arasszal utána Mindszentyt várta hasonló lelkesültség. Mi lett belőle? Az egyik lecsukatta a másikat. Politikai csaták voltak ezek is, a tapsolós parlamenten kívül.

Amikor ezeket a sorokat írogatom, naponta világosodik, mint a vakablak, éppen mit akar az egyik párt, és mit a másik. Először úgy volt, hogy egyesek nem mennek be a Kossuth tér impozáns épületébe. Kinn tartják meg nagygyűlésüket, ha nem is a Duna jegén, aztán fölsőbb sugallatra mégis azt mondták, bemennek, de utána kinn is maradnak. Hun ki, hun be.

De nagyon biztattak nemrég, megtalálták az orvosságot a képviselők parlamentkerülgetésére. Blokkoló órát talán nem szerelnek föl az ülésterem függönyei mögé, mert még össze találná téveszteni valaki a közönséges munkahellyel, vagy egyik-másik iskolával, villámgyors katalógusnak ott van a szavazatszámláló gép. Aki nem ül benn a padban, arra a napra nem kap fizut. Szőr szaladt volna a szitába? Talán ide kellene rendszeresíteni valamelyik szeretetszolgálatunkat is, hogy jótékony célra begyűjtse a hiányzók bérét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyásznapok

"Gyásznapokban gazdag történelmünkben az egyik legtragikusabb dátum október 6. Kopott szavak:… Tovább olvasom