Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Az Úr napja

"Ebben a közegben szélmalomharcnak tűnik a KDNP igyekezete az áruházak vasárnapi bezárására. Azért is, mert a kereskedelmi dolgozók állásukat és jövedelmüket féltik. Azért is, mert az egész héten keményen dolgozó házaspárok – valódi családi program keretében – többnyire csak vasárnap tudnak elmenni vásárolni..."
Úgy tűnik, hamarosan arról is népszavazhatunk, hogy nyitva tarthassanak-e az üzletek vasárnap. A referendumot kezdeményező KDNP-t ezúttal aligha a szociális szempontok, a kereskedelmi dolgozók nyugodt, családi pihenőnapjának biztosítása motiválta, lévén, hogy a pincérek, orvosok, ápolók – uram bocsá’ az újságírók – vasárnapi munkáját nem kifogásolta. Azaz inkább a vasárnap „szentségének" ügye lehetett a vezérfonal, hogy az emberek ne az üzletekben töltsék az Úr napját. A hetediket, melyen a teremtés végeztével megpihent.

Ez akár természetesnek is tekinthető egy keresztény gyökerű párt esetében, némi kommentárt azonban megérdemel. Például érdemes felidézni – ami összecseng a párt kezdeményezésével –, hogy XVI. Benedek pápa egyfajta fundamentalista irányba látszik taszigálni mostanában az egyházat, és már a vasárnapok ügyében is tett megjegyzéseket. Emellett a Vatikán több éve kifogásolja, hogy az uniós alkotmánytervezetbe a sokadik fordulóban sem sikerült bespékelnie az Európa keresztény alapjaira való hivatkozást. Például azért, mert mai, szekularizálódott világunk sokkal inkább a szkeptikus–pragmatikus, demokratikus Athén, mint az ideologikus–birodalmi, constantinusi Róma szellemi örököse. Legalábbis a reneszánsz és a felvilágosodás óta. Ami pedig a pápai igyekezetet illeti, akár ironikusnak is tekinthetnénk, hogy ma Európa mindennapi életét inkább Luther és Kálvin szellemisége befolyásolja, mint a katolicizmusé. Az mindenesetre nagyjából bizonyosnak tekinthető, hogy a kontinens praktikus ügyeiben manapság szinte kizárólag pragmatikus döntések születnek, még az úgymond katolikus országokban, azaz Olasz- és Spanyolországban is, némi lengyel tragikomédiát leszámítva.

Ebben a közegben szélmalomharcnak tűnik a KDNP igyekezete az áruházak vasárnapi bezárására. Azért is, mert a kereskedelmi dolgozók állásukat és jövedelmüket féltik. Azért is, mert az egész héten keményen dolgozó házaspárok – valódi családi program keretében – többnyire csak vasárnap tudnak elmenni vásárolni, mondjuk a gyerekeknek, vagy megvenni a család új tévéjét. Azaz üzleti, emberi és családi szempontok egyaránt a vasárnapi nyitva tartás mellett szólnak.

Igaz, Szent István törvényei még keményen büntették azokat, akik munkával szentségtelenítették meg az Úr napját. Apám még az 1950-es években sem merte vasárnap felásni a kertet, nehogy megszólják a szomszédok. És még Izraelben is hatalmas felháborodást keltett az 1980-as–90-es években, hogy a vallástalan bevándorlók taroltak a piacon szombaton is nyitva tartó boltjaikkal.

De az élet ott is – mint mindenütt – úgyis a saját, praktikus logikája szerint szervezi meg önmagát. Ideológiáktól függetlenül.
De miért kell ennek felismeréséhez milliárdokért népszavazást tartani?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Integráció előtt

"Az átalakításról a nyilatkozatokon túl még semmit nem tudni. Ezekből kiindulva az integrációnak a… Tovább olvasom