Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Babasereg

"Mégis mit kezdjünk egy ilyen számmal: hatvanezer? Ám ha hozzátesszük, hogy ebből a hatvanezerből mind és külön-külön egy halkan (dühösen, morcosan, nyafogósan, és még sorolhatnám...) felsíró babahang, és hatvanezer anyuka megkönnyebült sóhaja, akár már a szemünkből is kibuggyanhat a könny a meghatódottságtól."
Mégis mit kezdjünk egy ilyen számmal: hatvanezer? Ám ha hozzátesszük, hogy ebből a hatvanezerből mind és külön-külön egy halkan (dühösen, morcosan, nyafogósan, és még sorolhatnám...) felsíró babahang, és hatvanezer anyuka megkönnyebült sóhaja, akár már a szemünkből is kibuggyanhat a könny a meghatódottságtól.

Hiszen a most megszüntetett szegedi II-es kórházi szülészosztályon fennállása alatt megközelítőleg ennyien látták meg a napvilágot.

A II-es szülészete bizony egy darab Szeged, Csongrád megye, s az ország történelméből, olyan intézmény, ahol több kicsit pólyáztak be, mint ahány polgár például most Vásárhelyen, megyénk második legnagyobb városában él. Nem csoda hát, hogy az előbb gyerekszülés ürügyén említett könnyek erre a szülészetre gondolva is maszatolódnak az arcon, amikor elköszönünk a II-estől mi, ott születettek.

Ugyanakkor elfogadjuk: fejlődő, hatékonyságban és felszereltségben gondolkodó világunk mind kevesebbet ad a nosztalgiára. A XXI. század anyukái már azt szeretnék: a lehető legjobb körülmények között, minden igényt kielégítő műszerezettség mellett készülődhessenek életük nagy eseményére, a szülésre. Az ígéretek szerint Szeged női klinikája ilyen környezetet kínál majd. Az anyukák és kicsinyeik egészségére gondos orvosok és ápolók mellett olyan műszerek is ügyelnek, amilyeneket ötven évvel ezelőtt még tudományos fantasztikus regények írói sem mertek megálmodni.

Vagyis a személyi és tárgyi feltételek adottak ahhoz, hogy az újabb hatvanezres, immár „klinikás" babasereg megszülessen, már, ha ebből a korszerű és automatizált világból nem hal ki éppen a gyermekvállalás vágya. A helyzet ugyanis az: miközben jómagam azon lelkesedem, mennyi újszülött emlékezhet örömmel arra, hogy egyike a II-es kórházas babáknak, napjainkban évente harmincezerrel csökken országunk népessége. Ne csodálkozzunk hát, ha sok anya, apa, nagymama és nagypapa a nosztalgiázás helyett inkább elkomorul, ha a szülés, az anyaság, a család kerül szóba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mit érünk csodák nélkül?

"Az ó- és a középkor embereinek a csoda az, ami maradandó: épületek, emberi erőből nem telhető… Tovább olvasom