Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

Bakos András: Nem játék

"Amit a robotépítő csongrádi diákok művelnek szabadidejükben, azt alkalmazott tudománynak nevezik. A Batsányi gimnázium számítástechnika szakkörében most azt szemléltetik, mire képes a kreativitás, a tehetség és a szorgalom. Ez pedig komoly dolog..."
Amit a robotépítő csongrádi diákok művelnek szabadidejükben, azt alkalmazott tudománynak nevezik. A Batsányi gimnázium számítástechnika szakkörében most azt szemléltetik, mire képes a kreativitás, a tehetség és a szorgalom. Ez pedig komoly dolog: aki a terepasztal fölé hajol a diákokkal együtt, annak eszébe juthat a Marsra küldött robot, vagy épp a NASA magyar fejlesztő mérnöke, aki 1969-ben irányította az Apollo 11 programot, nemrég pedig hazajött, mert ott szeretne lakni, ahol annak idején megismerkedett a repüléssel: Szentesen.

Gera Józsefnek a városa díszpolgári címet adományozott, de Csongrádnak is van már kitüntetett mérnöke: Losonczi Áron, a fényáteresztő beton fiatal feltalálója. Erről pedig komoly kérdések fogalmazódnak meg a terepasztal fölött: vajon mivel tudja segíteni – az erkölcsi elismerésen túl – tehetséges fiataljait egy dél-alföldi város? Vajon a robotépítő gyerekek közül hányan maradnak itthon? Lesz-e közöttük olyan, aki keserűen azt mondja, hogy elege van a magyar takuvakuból, és ezután csak külföldi befektetőkkel hajlandó tárgyalni ötletének ipari megvalósításáról? Vajon mennyien lesznek akkor azok, akik ezen megsértődnek? Lesznek-e, akik tudnak segíteni itt, a Dél-Alföldön?

Persze ez a helyzet azért nálunk is változik. A Politikatörténeti Alapítvány nemrég készített fölméréséből az derül ki, hogy ma már nem lehet nyugatra és keletre osztani az országot: a fejlettséget szemléltető térkép most olyan, mint a mozaik, igaz, „a stagnáló vagy süllyedő térségek helyzetét az ötletszegénység is nehezíti". A felmérés arra kereste a választ, hol jó élni Magyarországon. Mióta könnyebben átjárhatók a határok, és egyre kevesebb időt vesz el az utazás, már nem kell szívet tépő indulat ahhoz, hogy az ember így tegye föl a kérdést: hol jó élni, Magyarországon?

Egyik barátom fél évet töltött Svájcban, egy írói ösztöndíjnak köszönhetően. Több levelet írt arról, hogy magyar író létére miért érzi jól magát abban az országban, ahol nem is érti a helyiek nyelvét. Ugyanazt a jelenséget írta le, amit most a kishúgom, aki néhány hete dolgozik Skóciában. „Most már hozzászoktam, hogy ha itt megkérdezik tőlem, hogy segíthetnek-e, akkor tényleg komolyan is gondolják a segítséget." Azt írta a húgom, hogy Skóciában jól érzi magát, legyünk nyugodtak.
De én szomorú vagyok, mert a jelek szerint ezután egyre ritkábban látjuk egymást.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyakleves, sült hús

"Mi történhetett november 18-án egy óra után pár perccel a Centrum megállónál, hogy a fantom nem… Tovább olvasom