Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 2°C Még több cikk.

Balkáni lángok

"Bűneiről jogerős ítélet nem született, hamarabb elragadta a halál, minthogy megtudhattuk volna – ezrek, netán tízezrek elpusztíttatásában mondják ki vétkesnek. Az sem derül már ki soha, milyen arccal, daccal hallgatná Szlobodan Milosevics a döntést, ami talán örökre rácsok mögé zárná."
Bűneiről jogerős ítélet nem született, hamarabb elragadta a halál, minthogy megtudhattuk volna – ezrek, netán tízezrek elpusztíttatásában mondják ki vétkesnek. Az sem derül már ki soha, milyen arccal, daccal hallgatná Szlobodan Milosevics a döntést, ami talán örökre rácsok mögé zárná. Marad hát nekünk emlékül az elszánt Milosevics plakátos tekintete, a küzdelemre felszólító harcias szavak, az izzó nacionalizmus, amivel annyira fel tudott korbácsolni a nagyszerb vezér szunnyadó indulatot, felszínre hozott minden lappangó gyűlölködést.

És marad utána egy szegénységben kínlódó ország, amit valaha irigyelt példaként lestünk itt, a déli végeken. Mert bizony a titói Jugoszlávia – minden hibájával együtt – a mi hazánknál szabadabb világot kínált lakóinak. Polgárai bejárhatták az egész világot, ha kedvük szottyant, német földön vállaltak munkát, ha vásárolni indultak, a legmárkásabb nyugati termékekhez is hozzájuthattak, s közben – nekünk legalábbis úgy tűnt – megértésben, de legalábbis békességben éltek egymás mellett. Szerb parolázott horváttal, bosnyákkal, hogy aztán egyszer csak lángra lobbanjon a harag, híd robbanjon Mostarban, tömegsírba lőjenek fegyvertelen civileket. És darabjaira essen szét, még nevét is elveszítse egy ország.

Nem állíthatja sem a nemzetközi bíróság, sem a szétlőtt háza miatt siránkozó bosnyák parasztember, hogy mindezért csak és kizárólag Szlobodan Milosevics tehető felelőssé. Ám első számú vezető volt ő a Balkánon egy olyan korban, amelyben megbicsaklott a józan ész. Vígan kezelt olyan tábornokokkal, akik aggastyánokra adták ki a tűzparancsot, s mit sem törődött azzal, mekkora ára fizet majd saját népe azért, mert diktátora megpróbálja megvalósítani lázálmos terveit.

Milosevics halott, ma temetik, és minden bizonnyal ezrek lesznek majd, akik meg is siratják. A televíziósok mindenre kíváncsi kamerája vélhetően számos arcot mutat majd a könnyezők közül. Ám őket látva sem feledhetjük el a szarajevói piacon ágyúgránáttól szétrobbant testeket. Mint ahogy azok kettétört reményeit sem, akik éjszaka, szántóföldön bukdácsolva menekültek át a magyar határon, mert nem akartak részesei lenni egy esztelen háborúnak, nem akarták elhinni – mondjon bármit is Milosevics – hogy a szomszéd, akivel évtizedek óta egymás egészségére koccintottak, immár házából kikergetendő ellenség.

Milosevics beteg volt, több kór is rágta testét. Ám ennél sokkal nagyobb baj, hogy egy beteg, ezer sebből vérző Balkánt hagyott maga után, amit másoknak kell meggyógyítaniuk. De a sebek behegednek, a csontok összeforrnak, a népek megbékélnek. Talán erre gondolhatott az a jólöltözött férfi is, aki az elmúlt vasárnapunkon békésen kanyarodott be előttem Szerbia és Montenegró Szabadka nevű városának piacán horvát rendszámú autójával a parkolóba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Plakátolni pedig kell

"Furcsán néztek rám a szegediek tegnap, amikor a Széchenyi téren a politikai plakátokat böngésztem.… Tovább olvasom