Délmagyar logó

2017. 07. 20. csütörtök - Illés 21°C | 34°C Még több cikk.

Bánát felől

"Van Szegednek egy szép rézkarca, állítólag az is Pesten van, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában. Joó János Mátyás ült ki hajdanán a Tisza túlsó partjára, és ott rajzolta le."
Van Szegednek egy szép rézkarca, állítólag az is Pesten van, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában. Joó János Mátyás ült ki hajdanán a Tisza túlsó partjára, és ott rajzolta le. Talán arról van szó, aki 1806-ban született – kétszáz éve lenne? – és 1846-ban halt meg?

Művésztársaságról álmodott, és Széchenyi Istvánnál minden művészeti ág tanítására alkalmas iskola létesítéséért kuncsorgott. A szegedi piaristák rajztagozatáról indulván Egerben rajztanár lett. Egy Renner nevű atyafi Budán metszette vagy karcolta vedutaképét – látképét – rézbe, de róla többet azok a könyvek se szólnak, amelyekből ezt elősilabizáltam. Akkor még hajóhíd kötötte össze a két partot, zászlóshajók, gabonával megrakott bőgőshajók, hajómalmok állták, dereglyék dalladzották, és ladikok járták a vizet. Alá is van „rezelve", hogy Nemes Szabad Királyi Szeged Várossának Bánát Felől Való Tekéntete. Tóth Béla egykori igazgatói irodájában sokszor ülhettem szemben vele, aztán egyszer megláttam a Bartók Béla Művelődési Központ első emeletének a falán is. El is ejtettem olyasféle szavakat, hogy Szeged ékessége ez a kép.

Ne legyen pletyka belőle, de születésnapomra kaptam egyet. Nagyképernyős, szélesvásznú változatban. Ha az aláírást veretesen régiesen tették oda, akkor kötelességem méretét is így adni: egy öl hosszú. Vagy széles? Tudják még, mekkora az egy öl? Száznyolcvankilenc centi. Tekercsbe csavarva kaptam, de ha falra való a valami, oda kell azt tenni. Régi jó komám a Tükrösszívű Miklós, odaát lakik Bánátban, ahová naponta átkerekezek, meg vissza, tüneményszép keretbe szorította nagyszerű folyónkat, Szegeddel együtt.

Két kérdés azonnal előólálkodott bennem, amikor kifeszítve megláttam. Az első: hová fér el ez a panelban? A második: összetekerve könnyű volt átvinnem, de hogyan jön vissza? Miklós jó szívébe belefért, elhozza ő a lakásunkra üvegeket is szállító kocsiján. Fél kupica benzin is nagy költség az én szememben, de időt is nehéz lenne egyeztetnünk. Abban maradtunk, behozza a Sajtóházba, onnan majd csak hazaér valahogy.
Akkor voltam meglőve igazán, amikor hónom alá akartam kapni. Hosszú a keze az újságnak, jó messzire elér, de az én karom akkora, amekkora.
Nem tudtam átfogni. Ölembe se foghattam. Csak a villamosig érjek el vele! Na, addig se a homokzsákokkal kipitykézett partot nézték az emberek, hanem az én képemet. A megállóban két tuja is elment az ellenkező irányban, volt, aki fölágaskodva bámult ki az ablakon. Amikor aztán begördült a harmadik, immár a mi irányunkba tartva, és én föltüremkedtem a végére, hát akkor, kérem szépen, hogy úgy mondjam, megint föltűntem vele. Ilyen pasasból egy tucatot egyhúszért összekötve árulnak a piacon, de ekkora kép ritkán utazik Gyula-jeggyel. Valahogy fölállítottam benne, de aki végig akarta böngészni, annak tekergetnie kellett a nyakát. Buzgárként tört föl bennem a szándék – körkörös védelemben részesítvén körül is raktam mindjárt homokzsákokkal –, hogy a bibliobuszok és ilyen-olyan egészségügyi szűrőjáratok példájára ki kellene bérelnem egy napra az egész villamost, és körbejáratnom a képet. Mert azt végigböngészni, hogy a hét torony közül melyik az alsóvárosi, és melyik állott a fogadalmi templom helyén, mellette a Rác-templom, a jobb sarokban a Föls

ővárosi, és majdnem a hajóhíd túlsó végénél csak a városháza lehet. Ez eddig öt, de túl az összesen van a hatodik, meg a hetedik. Valahol a rókusi templom táján is van egy, de fordítva áll, és mintha itt lenne a Várbazilika is, aminek az alapjait Horváth Feri bontogatja. Jelenleg fakadó vizekben áznak.

Áldott szerencsénk volt, négy görbe sínt szállító villamos döcögött előttünk, utazási-kiállítási időnk ötszörösére növekedett. Remélem egy kicsit, senkinek nem a nyaka görbült bele a nagy nézésbe.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Meghibbant a barométer?

"Szomszédaim rendre föl szokták mondani a hivatalos jóslásokat. Már hétfőn zengik, csütörtöktől itt… Tovább olvasom