Délmagyar logó

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 26°C Még több cikk.

Bányafoci

"Ha lenne is kiút, nem találnánk meg. Labdarúgásunk olyan mélyen van, hogy ott már az örök sötétség uralkodik, és bármerre indulunk el – egymást biztatva, de azért a másikat előre engedve –, falakba ütközünk. Melyeket mi építettünk."
Ha lenne is kiút, nem találnánk meg. Labdarúgásunk olyan mélyen van, hogy ott már az örök sötétség uralkodik, és bármerre indulunk el – egymást biztatva, de azért a másikat előre engedve –, falakba ütközünk. Melyeket mi építettünk. Pontosabban – mert elég a közös felelősségből – a sportág korábbi és mai szereplői. Ezekre az akadályokra pedig, amikor egy kis fény még beszűrődött focilabirintusunkba, csak percekig látható festékkel, tintával olyan kezdető mondatok kerültek, mint: „Jól játszottunk, sok helyzetünk volt, de..." És olykor elhittük, mert hinni akartuk.

Ezeknek a magyarázkodó mondatoknak – minimum húsz esztendeje, Mexikó óta hallgatjuk őket – a Málta (144. az aktuális világranglistán) elleni 2–1-es vereséget követően semmi értelmük. Nincs létjogosultságuk. És mégis. Bozsik Péter szövetségi kapitány: „Jól kezdtük a meccset, mi irányítottunk, nálunk volt többet a labda. A hazaiak váratlanul szereztek vezetést". Lehet, hogy igaz, de kit érdekel? Málta ellen... És a szövetségi kapitány szerint az emberhátrány ellenére a második játékrész elején még nem volt probléma a csapat játékával. Borzasztó! Továbbra is firkálunk a falra – sötétben, fekete festékkel. Sehol egy szégyellem magam (mondjuk azért, mert egy máltai meccset sem látott...), egy igazán önkritikus félmondat. Erre felkapnánk a fejünket. Talán.

Pedig valaminek történnie kellene. Nem fejeket követelek, ugyanis bárki legyen a szövetségi kapitány, vagy a szövetség elnöke, ezek a játékosok nem lesznek képesek jobb teljesítményre. Mindegy. Az is elcsépeltnek hat, hogy a fiatalokkal, az utánpótlás-neveléssel kellene foglalkozni, arra kellene minden pénzt áldozni, az ott dolgozó szakembereket megfizetni. De legyünk őszinték, már ebben sem hiszünk. Marad a bányafoci – a horvátokkal közös rendezésű Európa-bajnoksággal? –, és egyre mélyebbre ássuk magunkat.

Vajon visszatalálunk valaha a felszínre? Az önkritika, az őszinteség, a szerénység lámpás lehetne – de ezt a fényt még nem látjuk. Nem találják a „gyufát" a sötétben...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kéglisarc

"Hogy ez most megszorítás, reform, netán csak az üres államkassza feltöltését szolgáló rendelkezés,… Tovább olvasom