Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Bátorság

"A hadbíróság előtt nem volt egymásra mutogatás. Miután hiú reménynek bizonyult, hogy az oroszoktól védelmet, a császártól amnesztiát kapjanak, akkor sem vesztették el méltóságukat."
„Keményen és félelem nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mértek." Ezeket a szavakat Damjanich János honvéd tábornok vetette papírra a vele együtt raboskodó Leiningen-Westerburg Károly tábornoknak 1849. október 4-én, azon a napon, amikor már nem álltathatták magukat az osztrák kegyelemmel. Bátorságával akkor már nála nem kevésbé bátor barátját vigasztalhatta csak.

S hogy az aradi vértanú tábornok bátorságát nem pusztán a haláltól való félelem leküzdése hívta elő, arról a világosi fegyverletétel előtti hónapok tanúskodnak. Mai ésszel talán úgy tűnik, a honvédseregre rátörő kettős, orosz–osztrák túlerő akár fel is menthette volna a tábornokokat, hogy az utolsó napig a haza és a rájuk bízott katonák javát tartsák szem előtt. Gondoljuk el, milyen lehetett a perc, amikor a józanul számító honvédtábornokok rájöttek, hogy a kétszázezres orosz sereggel és az újra előrenyomuló osztrákokkal szemben mennyi esélyük maradt. És mégsem eresztették szélnek, saját életüket mentve, a honvédeket. A kétely pedig köztük járt. A magyar hadvezetéssel megbízott Dembinski az osztrákok feltartóztatása helyett Szegedről nem Aradra, hanem Temesvárra vonult, mert arra látta a törökországi menekülés útját. A csatára siető Bem kulcscsontját törte, a hatalmas orosz hadsereget a fél országon át kijátszó, sebesült Görgey, aki ugyancsak harcolni akart, Aradra érkezett, s messze volt még Temesvártól. Kossuth ebben a helyzetben nem látott kiutat: lemondott. Az ellenség vele nem, csak katonákkal volt hajlandó tárgyalni – az ő sorsa mindenképp a halál lett volna, ha marad.

A tábornokok pedig, ha ekkor Kossuth Lajoshoz, Dembinskihez vagy Mészáros Lázárhoz hasonlóan Törökországba szöknek, megmentették volna az életüket. Ehelyett Damjanich Arad várát vette be, Vécsey és Dessewffy a visszavonulás közben is harcolt, s a többiek együtt maradtak Aradon: Kiss Ernő, Aulich, Gaál, Gáspár, Knezich, Láhner, Leiningen-Westerburg, Lenkey, Nagysándor, Poeltenberg, Schweidel és Török.

Könnyen eljuthattak volna török földre. Annak árán, hogy sorsukra hagyják a magyar szabadságharc honvédjeit. Ők azonban esküt tettek, és méltóbbnak, csapataik számára reménytelibbnek látták, ha maguk teszik le a fegyvert. A hadbíróság előtt nem volt egymásra mutogatás. Miután hiú reménynek bizonyult, hogy az oroszoktól védelmet, a császártól amnesztiát kapjanak, akkor sem vesztették el méltóságukat. Hiába védekeztek azzal, hogy ők a törvényes magyar hadseregre és alkotmányra esküdtek. A mai mércével is pszichopata Haynau szemében ők lázadók voltak.

Damjanich imája, amelyet 1849. október 5-éről 6-ára virradó éjszaka írt, kifejezi, hogy e bátorság milyen mélyről jött: „Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!"

Olvasóink írták

  • 4. gé 2008. október 06. 23:09
    „János”
  • 3. ungi jozsef 2008. október 06. 18:54
    „Igazából,nem is a cikkhez tartozó amit irok. Inkább a véleményekhez. Damjanics JÁNOS,vagy LAJOS?”
  • 2. andress 2008. október 06. 14:27
    „Azt hogy megszülessünk-e vagy ne, nem mi választjuk ki. Néha azt sem, hogy hogyan és mikor haljunk meg. Vannak helyzetek amikor viszont ez utóbbi mikéntjét mi döntjük el- de itt nem az öngyikosságra gondolok. Ez egyben egy óriási lehetőség is. Az aradi vértanuk megmutatták hogyan is kell ezt megtenni. Mai politikusok figyelmébe ajánlom a vértanuk hozzáállását a Haza, Hazaszeretet, Felelőség, Önfeláldozás, Becsület fogalmakhoz. Pedig a maiaknak nem is kell ezekért az életüket feláldozniuk!”
  • 1. példa 2008. október 06. 13:43
    „Szép írás.
    Szép példa.
    Mai, "politikus"-nak nevezett karrieristáknak, képmutatóknak - és azoknak is, akik megkísérlik tiszta lélekkel végigvinni a szolgálatot, amivel megbízták őket.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Robin Hood örök

"Mert amennyire lelkes híve a magyar a közösből való részesedésnek, ugyanannyira nem áll tőle távol… Tovább olvasom