Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Beilleszkedés

"A szegregáció megszüntetése, mindössze az iskola bezárásával, annyi, mintha az égő házban a porcelánért aggódnánk. Az előítéletek nem fognak maguktól lebomlani."
A szegedi önkormányzatnál előterjesztés készül arról, hogy a többségében roma diákokat tanító Móra általános iskolát megszüntetik, tanulóit pedig több iskolában helyezik el a városban. A tervezett intézkedés indoka az, hogy véget vessenek a roma tanulók elkülönítettségének.

Ha beszélünk erről, ha nem, a tervben az a kényes, hogy önmagában sem egy adminisztratív intézkedés, sem az emberi jogi varázsszavak emlegetése nem fogja felszámolni a szegregáció okait. Már annak idején, a Móra utcai és a Kolozsvári téri iskola összevonásakor előre lehetett látni: a Móra utcába járó, nem cigány szülők rövidesen elvitték a gyerekeket a Kolozsvári térről, amelyből így mintegy 80 százalékosan roma iskola alakult ki, a maga szociális és magatartásbeli problémáival. Éveken át nem kezelték ezt problémát, s az adminisztratív megoldást kétségessé teszi, hogy a kérdés éppen most vált aktuálissá, amikor az önkormányzat az iskolabezárásokban érdekelt.

A terv ettől függetlenül sikerrel járhat. Sikernek azonban kevés annyi, hogy egy iskola helyett több küszködik tovább azokkal a gyerekekkel, akik a beilleszkedésben és a tanulásban nélkülözik a szülői segítséget. Siker az lenne, ha a többségi társadalom eléggé biztos lenne saját értékeiben ahhoz, hogy honfitársaként integrálhassa a romákat. Jelenleg azonban – akár előítéletből, akár tapasztalatból – az iskolai közösségek, a szülők éppúgy, mint a tanárok, okkal tarthatnak attól, hogy a szociálisan hátrányos környezetből származó gyerekek felzárkóztatásában nincsenek eszközeik, ha a szülők nem partnerek ebben. A közoktatási törvény liberális módosításai a tanárt reménytelen munkára ítélték azzal a szülővel szemben, aki csak jogokat ismer, és kötelességeket nem.

Az iskolák nem a roma gyerekektől tartanak, hanem a társadalmi veszteseknek attól a mintájától, amit a gyerekek korán átvesznek, hogy élhetetlen az, aki konfliktuskezelését a másik tiszteletére alapozza.
Bár nagyon igazságtalan ezt általában roma sajátosságnak tekinteni, az előítélet mégis létezik, és éppen a szülők körében, akiknek beíratási szándékán múlik, hogy az iskolába elegendő gyerek érkezik-e. A szomorú, és kényes valóság az, hogy ha ma egy iskoláról elterjed a beiratkozás előtt, hogy nagyobb számban fogad problémás gyerekeket, akkor elsős osztályait kockáztatja.

A szegregáció megszüntetése, mindössze az iskola bezárásával, annyi, mintha az égő házban a porcelánért aggódnánk. Az előítéletek nem fognak maguktól lebomlani. Ebben a tekintetben felelősség hárul a roma kisebbségi önkormányzatra, és a terv résztvevőire. Bizalmat szerezni csak a tanároktól és a szülői közösségektől segítséget kérve fognak tudni. És csak akkor, ha maguk is biztosak az érkező gyerekek, és főleg szüleik beilleszkedési szándékáról.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Számábránd

"Milliárdban mérik újfent a reménykedést, sőt mi több, ezen a héten azt se éri nagy csalódás, aki az… Tovább olvasom