Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Bejgli

JEGYZET - "Olyat nem találtak még ki a világegyetemben, ami modellezné a mai és a közelmúlt magyar gazdaságpolitikáját."
– Ez már padlássöprés – mondja a kisboltban az egyik utcabeli arra, hogy a kormány felszámolja, és sóval hinti be a magánnyugdíjpénztárak helyét, s a maradó bő százezer ember pénzét is einstandolja. Korábban azt is a kisboltban beszéltük meg egy családanya nagybevásárlása közepette, hogy ő azért maradt a magánnyugdíjpénztárban, mert minden internetes kalkulátor azt dobta ki, hogy 90 százalékát biztosan megkapja annak, mint ha visszalépne az államiba. Nem lépett. Egyrészt nem akarta veszni hagyni többmilliós egyenlegét, másrészt kicsit elege lett már a szolidaritásból, miután régi asztal- és kártyatársasága együtt sem fizetett be az elmúlt bő tíz évben annyi közterhet – benne nyugdíjjárulékot –, mint ő.

Próbáltam vigasztalni, hogy éppen most szervez perközösséget a magánnyugdíjrendszerben maradt tagokból a vegyipari szakszervezet, hogy a strasbourgi bíróságnál keressen jogorvoslatot – felülhet ő is a vonatra, vagy ami közelebb van, jövőre elmehet az Alkotmánybíróságra. Ha lesz még akkor ez a súlyát rohamtempóban veszítő testület. Az ugyan nem kifejezetten jó előjel, hogy a héten lemondott a Stabilitás pénztárszövetség elnöke. Bába Júlia úgy érezte, személye – a magánnyugdíjpénztárak védelmében végzett munkája miatt – a jövőben gátja lenne a szektor és a kormány közötti egyeztetéseknek. Korrekt, de mostanában hölgyek már csak így távoznak.

– Új műsorhoz új főjegyző kell – mondta Kovalcsik Andrea, amikor bejelentette lemondását a januártól jelentősen átalakuló, s ezzel súlyát vesztő megyei önkormányzat főjegyzői tisztségéről. Egyik esetben sem éreztem, hogy ez menekülés lenne a süllyedő hajóról, pedig az méretes léket kapott. Most jönne a gyorsnaszád, de hát az is léket kapott, maradjunk inkább a kisboltban.

Közös nevezőre jutottunk abban, hogy az is félnótás, aki az elmúlt bő egy évben bármilyen kalkulátort használt, mert olyat nem találtak még ki a világegyetemben, ami modellezné a mai és a közelmúlt magyar gazdaságpolitikáját – a jövendőről nem is beszélve.

Azt mondja a bukott magánnyugdíjpénztár-tag, hogy amilyen hülye, ő hat éve is forinthitelt vett fel, mert akkor is kalkulált, s főleg óvatos volt. Nem úgy, mint kertszomszédja, aki az elején szolid balatoni nyaralásokat spórolt meg minden esztendőben azzal, hogy az alacsonyabb, svájci frankos törlesztőrészletet fizette. Most meg azt hallja drága Matolcsy miniszter úrtól, hogy úgy megsegíti a – metszőollót különben mindig szívesen kölcsönadó – kertszomszédot, hogy „nagyjából azon a szinten lesz a terhe, mint amikor felvette a devizahitelt".

Itt most nem az utcabelit idézem, hanem vágatlan videót, az viszont már a kisboltban hangzott el, hogy meg is érdemli, bízott a magyar forintban, a nemzeti valutában, bár ezt még senki sem köszönte meg neki. Mondta volna tovább is, de sorra került.

– Bejglit rendel? – hozta vissza a valóságba a boltos kisasszony kérdése, s ő némi gondolkodás után bólintott, s már csak úgy magának jegyezte meg, hogy ennyi időre azért tervezhet.

Olvasóink írták

  • 1. scott1 2011. december 22. 09:32
    „- Az volt az igazi padlássöprő - mondja a kisboltban az egyik utcabeli és romantikázva gondolt a 2010-es önkormányzati választások utáni napokra, amikor a sikeres szavazást követően szobrot emeltek a rákosi éra volt padlássöprő belügyminiszterének a megyénk egyik városába. Korábban azt is a kisboltban beszéltük meg egy családanya nagybevásárlása (a nagybevásárlást nem áruházba teszi mint az egyszerű emberek, mert neki futja még most is...) közepette, hogy ő azért maradt a magánnyugdíjpénztárban, mert minden internetes kalkulátor azt dobta ki, hogy 90 százalékát biztosan megkapja annak, mint ha visszalépne az államiba. Nem lépett. Egyrészt nem akarta veszni hagyni többmilliós egyenlegét, másrészt megszólalt benne a pártfegyelem és az sem riasztotta vissza 12 évig, hogy a valamikori kifizetésről senki nem hoz törvényt, illetve már a rövid távú nyugdíj finanszírozás ezen formája is teljesen lehetetlen, harmadszor tudta, hogy az övéi ezt nem fogják hagyni...

    Próbáltam vigasztalni, hogy éppen most szervezzük magunkat újra a nagy választási pofára esés után - és még felülhet ő is egy vonatra, mert ha ismét visszakerülünk még nagyon vasúti szakasz sem fog maradni. Az ugyan nem kifejezetten jó előjel, hogy decemberben a vasutasok egyességre jutottak a kormánnyal, pedig anno zsíros pénztár felügyeleti helyet biztosítottunk az elnököknek. A szakszervezeti vezetőik úgy érezték, a MÁV-CARGO eladása utáni osztalék biztos pénz a tagoknak, szemben a magánnyugdíjpénztárakkal - az állami pénztárnál háromszor magasabb működési költséggel és a bátor tőzsdei aktivitást is figyelembe véve. Inkorrektek, de mostanában a szövetségesből így lesz "áruló"...

    - Új programhoz új emberek kellenek - mondta Mesterházy, amikor bejelentette a baloldal megtisztulását. Majd végighallgatva a "régieket" mindenki egyetértett abban, hogy a régieknek a háttérbe kell maradni ezután, de csak egyedül magukat nem érezték a régiek közé sorolandónak, mindegyik úgy érezte, hogy ez menekülés lenne a süllyedő hajóról, ami ugyan méretes léket kapott, de a Táncsics Alapítvány megmaradtával ők is maradnának mert így szerintük még segíthet ez a "tőkesúly" a tovább evickélésben. Most jönne a DK-s gyorsnaszád, de hát az is léket kapott, maradjunk inkább a kisboltban.

    Közös nevezőre jutottunk abban, hogy az is félnótás, aki az elmúlt 8-9 évben bármilyen kalkulátort használt, mert olyat nem találtak még ki a világegyetemben, ami modellezné a mai és a közelmúlt magyar gazdaságpolitikáját - a jövendőről nem is beszélve.

    Azt mondja a bukott magánnyugdíjpénztár-tag, hogy amilyen OKOS, ő nyolc éve forinthitelt vett fel, mert akkor is kalkulált, s főleg nem volt más. Szint úgy, mint a pénzpiac hazai vezetői, akik nem a családjukat küldik nyaralásra távoli egzotikus szigetekre, hanem a svájci frankos törlesztőrészletből megmaradó profitot. Most meg azt hallja drága Matolcsy miniszter úrtól, hogy azoknak a pénzpiaci szereplőknek is be kell szállni a deviza árfolyamból adódó - mára kilátástalanná váló - adósság helyzetbe, akik eddig nagy profitokat raktak zsebre".

    Itt most nem az utcabelit idézem, hanem vágatlan videót, az viszont már a kisboltban hangzott el, hogy meg is érdemlik, mert bíztak az akkori kormányban, a nemzeti valutában, a pannon pumában bár ezt 2010 tavaszán már "megköszönték" nekik. Mondta volna tovább is, de sorra került.

    - Bejglit rendel? - hozta vissza a valóságba a boltos kisasszony kérdése, s ő némi gondolkodás után bólintott, s már csak úgy magának jegyezte meg, minek sütögetném én magamnak a költséghatékonyan a bejglim proli módjára, amikor megvehetem azt sokkal drágábban is, telik rá hiszen még 2002-ben az államilag támogatott forinthitelből vettem ingatlant.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

London előtt

"A gazdasági nehézségek nemcsak az átlagember mindennapjaiban vannak jelen, hanem a sportban is." Tovább olvasom