Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Benzinkín

"Csakhogy az engem nem vigasztal! – dühösödött egy ismerősöm, amikor a benzinárról beszélgettünk. Elmondtam: nyári kalandozásaim során rá kellett jönnöm, hogy az egykor oly annyira irigyelt Szlovákiában és Csehországban is alaposan megemelkedtek az üzemanyagárak."
Csakhogy az engem nem vigasztal! – dühösödött egy ismerősöm, amikor a benzinárról beszélgettünk. Elmondtam: nyári kalandozásaim során rá kellett jönnöm, hogy az egykor oly annyira irigyelt Szlovákiában és Csehországban is alaposan megemelkedtek az üzemanyagárak. S bizony mostanság arrafelé már nem egy nagy biznisz tankolni.

És milyen igaza van! Más keserűsége miért is lenne vigasz azoknak, akik magyar földön nem akarnak hinni a szemüknek, amikor látják, hogyan vágtat a benzinkút számlálója a kútnál, miközben csorgatják autójába a naftát. Mert bizony pörög, s mától talán füstöl is ama számláló nagy igyekezetében, mert már újabb áremelés sújtja az autósokat. De hallottam olyan nyilatkozatokat is benzin ügyekben jártas naftaszakemberektől, hogy akár harminc forintos literenkénti emelés is elkelne (mármint nekik), merthogy lassan rájuk roskad az ég a veszteségtől rettegve.

Hogy ezt a rettegést miként lehet összhangba hozni azzal a ténnyel, miszerint a Mol Rt. majd belefulladt az első félévet zárva a saját nyereségébe, bevallom, fogalmam sincs. Mint ahogy a világban körbetekintve sem hallottam még olyanról, hogy naftát kitermelő, szállító, forgalmazó segélyért könyörögve verte volna a munkaügyi központok ablakát. Annál inkább előfordulhat, hogy fuvarozó cégek vezetői és alkalmazottai, az energiaigényes ágazatokban dolgozó kis- és középvállalkozások dörömbölnek majd kínjukban. Ugyanis nem nehéz kiszámolni: a benzin árának növekedésével szinte minden drágulni fog, s ebben az árversenyben a tőkeerős cégek bizony padlóra küldik a gyengébbeket.

Az áremelkedés okait persze lehet elemezni. Beszélhetünk természeti katasztrófákról, leállított olajfinomítókról, gyorsan fejlődő, s ezért mind több energiát habzsoló Kínáról, Indiáról, ám ezek az indokok éppen úgy nem vigasztalóak, mint a szomszédos országokban dráguló benzin. Mint ahogy az sem valami megnyugtató, hogy – látva a világ tehetetlen feszengését az olajőrületben – semmilyen válságot kezelő, hosszabb távra is kiutat mutató megoldással nem találkozunk.

A föld népe különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül rabolta ki ezt a bolygót, s mára jött el a nagy szembesülés ideje? Meglehet. Ezért kéne már körülnézni, milyen más energiaforrásokat állíthatnák hadrendbe, hogyan lehetne takarékosabbá tenni hétköznapjainkat. S persze az sem ártana, ha a feneketlen gyomrú államot is kérdőre vonnánk, mégis, meddig akarja még elképesztő mértékű adókkal is tovább drágítani az üzemanyagot? Mert az lehet, hogy az államháztartás egyensúlyáért felelősök arcán fülig szalad a száj a nagy mosolygásban, csak ez – mint más ügyekben kétszer is említettem – minket, az állam polgárait nem vigasztalja.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kényes egyensúly

"Egymilliárd-ötszáztízmillió. Ekkora költségvetést szavaztak meg erre az évre a városatyák a… Tovább olvasom