Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Beszélgetni jó!

"Akárkinek akárhol viszket valamije, azonnal megtalálnak, és dörgedelmes sürgetéssel intenek, hogy kötelezettségemről el ne felejtkezzem. Mintha karikás ostorral csapkodnának, vagy tüzes platnin táncoltatnának meztelen talppal. Amikor azonban hajszálnyi kedvezmény is ránk mosolyoghatna, nem tudni, hol csapódik valami fadarab a küllők közé, de azonnal elakad a szekér. "
Közhírré tétetik! Aki hallja, adja át!

Mindig a magunk nyavalyájával jövök elő. Az öregátkosban az ilyesmiért már parázson forgattak volna. Az újságíró ne privatizáljon – ez volt a szólam, de ez akkor egészen mást jelentett, mint most. Ne a saját baját énekelje, hanem a főnökség szája íze szerinti boldogulást. A frakciózás is halálos véteknek számított. Azt a bizonyos négyek bandáját is azért zárták ki az egyetlen üdvözítő pártból, mert külön kerékre kezdett járni az eszük. Azóta frakcióháborúktól hangos a Parlament. Most is saját bajunkkal hozakodom elő, de bízom benne, mások is meghallják.

Hírét vettem hónapokkal ezelőtt, aki betölti a hetvenedik évét, szemétkedvezményben részesülhet. Ne úgy tessék ezt érteni, hogy kedvezményesen juthat hozzá a szeméthez, bár az utóbbi időkben elözönlő romlott húsokat látva ez is logikusan hangzana, hanem úgy, hogy a szemét elszállításáért kevesebbet kell fizetnie. Szóltam mindjárt annak a derék embernek, aki közvetíteni szokott köztem és a hivatal egyik leágazása között, és másnapra már hozta is a szükséges ívet. Jól megnéztem, és félre is tettem. Abban az volt, kettőnk nyugdíja ha ennyi meg ennyi, akkor jár a kedvezmény, ha azonban annyi meg annyi, akkor nem. Kódisnyugdíj ugyan a mienk, de egy paraszthajszállal meghaladta a „minimális normát". Fájdalmasan félre is tettem.

A minap meg azt hallottam Sándortól, ők már haszonélvezői a kedvezménynek. Még kódisabb lenne a nyugdíjatok? Kiderült, nincsen pénzhatárhoz kötve. Bementem a környezetgazdálkodási káhátéba, ahol kedves női szavakkal fölvilágosítottak, elég annyi, hogy valaki betöltötte a hetvenet, élete párja meg a hatvankettőt. Ránk mindkettő együtt érvényes, tehát menjek oda, ahonnan az előbb említett nyomtatvány származott. Írassam alá az ő ívüket, másoltassam le kettőnk személyi igazolványát – lehet, hogy ebbe az ombudsman is beleszólna, ha megtudná –, szedjük elő a nyugdíjasszelvényünket.

Ha nagyon sietek, talán beleférünk az áprilisi kedvezménybe is.

Csipkedem magam, ahogy tőlem telik, de időközben más is történt. Nem jó az, ha magában fortyog az ember, lépcsőházi fórumunkban kibeszéltem ebbéli kalandunkat. Erre meg akkorát mondott valaki, hogy abba is beleszédültem. Ő szerencsésebb, messzire jár a hetventől, felesége a hatvanat se érte még el, de már fűtési kedvezményben részesül. Útszéli barátsággal – csak magamban, persze – meg is feddettem mindjárt: talán bevarrták a szádat, hogy erről nem szóltál? Vagy esküt tettél teljes „pofabeság" mellett? Aztán lecsöndesítvén lelkem háborgását, kezdtem előszámlálni hivatalos féloldalasságainkat. A lényeg igen egyszerű, az még elfér ide, le is írom.

Akárkinek akárhol viszket valamije, azonnal megtalálnak, és dörgedelmes sürgetéssel intenek, hogy kötelezettségemről el ne felejtkezzem. Mintha karikás ostorral csapkodnának, vagy tüzes platnin táncoltatnának meztelen talppal. Amikor azonban hajszálnyi kedvezmény is ránk mosolyoghatna, nem tudni, hol csapódik valami fadarab a küllők közé, de azonnal elakad a szekér. Ha megint bezárkózva élnénk, ahogy sok-sok nyugdíjasunk teszi, talán meg sem tudtuk volna ezt se. Igaz, egyelőre úgy állunk, a fűtési kedvezmény mintha valóban függene a nyugdíj együttes összegétől, de ez se biztos.

Tehát közhírré tétetik. Talán sikerül elhitetnem mindenkivel, beszélgetni jó.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Helyi érték

"Most, 2006-ban az ellenzékiek a kormányra fogják minden bajukat, a kormánypártiak magukat dicsérik… Tovább olvasom