Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 18°C Még több cikk.

Bicikli, válságban

"A válság azonban kezdi megtépázni az adakozókat is: egyre többen lesznek, akik nem tudnak lemondani még 1-2 ezer forintról sem."
Amikor valaki a médiához fordul szorult anyagi helyzete, leggyakrabban beteg gyermekének gyógykezeltetése miatt, az utolsó fegyverét veti be. Addigra általában kiderül, hogy nincs tovább, minden létező pénzforrás kimerült, a gyereknek pedig ennivalóra, gyógyszerre, külföldi kezelésre, egy utolsó lehetőségre van szüksége.

Aki odáig eljut, hogy kilép az árnyékból, és segítséget kér a tehetősebbektől, azt vállalja, hogy onnantól kezdve élete nyitott könyv lesz. Felismerik az utcán, belelátnak a pénztárcájába, a fazekába, a fürdőszobájába, a lelkébe. Az újságokban, a televízióban kell azokról az érzéseiről beszélnie, amiket korábban csak saját magának vallott be.

Aztán pedig rettegnie attól, mit kap az interneten a fórumozóktól. Hányan vádolják majd meg nyerészkedéssel, hány ember hördül fel, miért nem maradt csöndben, hiszen százezrek élnek hasonlóan nehéz helyzetben. Ha a kitárulkozás után új ruhát, háztartási gépet merészel venni az anyuka, és valaki meglátja az üzletben, rögtön megvádolják, hogy az adományokból tollasodik.

Az emberi szolidaritásban bízó édesanyáknak általában az az érvük, hogy akkor tiszta a lelkiismeretük, ha mindent megtesznek a gyerekükért. Cserébe bevállalják az internetes mocskolódásokat. E sorok írója mesélhetne, milyen odamondogatásokat kellett lenyelnie a lapunk segítségével egy őssejtkezelésen már átesett szegedi kisfiú, Varga Ádám szüleinek. Tegnap azt olvashattuk internetes oldalunkon, vajon a szívbeteg vásárhelyi kisfiúnak, Horváth Dávidnak valóban egy biciklire van-e a legnagyobb szüksége...

Bele lehetne rokkanni az emberi butaságba, ha nem érkezne az önzetlen segítség, és nem produkálna olyan történeteket az élet, mint a 200 hódfós dolgozó összefogása. Akik kevés havi keresetükből dobták össze a biciklirevalót Dávidnak.

A válság azonban kezdi megtépázni az adakozókat is: egyre többen lesznek, akik nem tudnak lemondani még 1-2 ezer forintról sem. Már a gazdagnak gondolt cégek is komoly gondokkal küzdenek, akkor is, ha kívülről próbálják fenntartani a látszatot. És min tudnak a legkönnyebben spórolni? Az adományokon.

Olvasóink írták

  • 3. Sziti 2009. március 28. 14:40
    „Én ezen a fórumon nem olvastam olyat, hogy valaki nyerészkedéssel vádolta volna a családot.
    Én a DM cikkről beszélek.
    Klárika te képzelődsz.”
  • 2. No.6-Sy 2009. március 28. 07:02
    „Véleményem szerint senkinek sem kell ELŐRE rettegnie semmitől - ez ugyanis legtöbbször önbeváltó magatartás. Addig retteg, amíg mindenképpen találtatni fog magának valamit, amitől rettegnie lehet. Ez egy dolog. Anticipált szorongásnak - előre vetített szrongásnak hívja szakirodalom. Azért is írom ilyen hangsúlyosan, mert kis hazánkban nagy múltja van az ezzel való "nevelésnek". Rusnya károkat és meglehetős cselekvésképtelenséget képes okozni az adott emberben.

    Szóval, előre ne mondja meg senki, hogy biztosan mi fog történni és ki mit fog reagálni - mert Cassandrából kevés van, Isten pozíciója pedig (szerencsére) elég stabilan foglalt. :)

    A másik ennek a másik oldala: ha bárki - főként olyan pozícióból, amely egyfajta hatalmat biztosít neki - előre megmondja, hogy ki hogyan fog viselkedni tutira, az bizony (nagyon ritka kivételtől eltekintve, mint pl. magatatástudományi felmérések stb.) agresszíó és kontrolláló magatartás: azt jelenti, hogy ő maga előre meg akarja szabni más emberek szabad véleményét vagy akaratát.

    Minden ember maga dönti el, hogy a buszon-villamosn, vagy éppen a fórumokon hogyan viselkedik, mit beszél és hogyan, nem beszélve arról, hogy mit akar mondani, milyen véleménye van. Nyílván ez a jog addig terjed, amíg nem sért másokat. Ha itt sért, akkor tessék moderálni. De nekiesni előre a fórumozóknak és nyomtatott ojságban cirka ágáló csürheként bemutatni őket - nem valami szép dolog.

    A másik dolog: hogy ki mire adományoz, magánügy. Hogy megteheti-e vagy sem, az is.
    A médiahoz fordulás...Nagyon sok olyan embert ismerek, aki inkább meghalna szégyenében, mintsem a médiához forduljon koldulni, nyavalyogni. Nyílván van olyan helyzet, amikor olyannyira elkeseredett az ember, hogy nem lát más kiutat, mint a média segítségét.

    De biztosan az a jobb megoldás, hogy ingyen halat adunk, ahelyett, hogy halászni tanítjuk meg őket?”
  • 1. antikos 2009. március 27. 20:14
    „Na ez sem semmi spórolás:
    http://eloszto.blog.hu/2009/03/27/valsagbabahaz_ingyen#more1029648”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erőszak-fakultáció

"Gyerekem, te biztos börtönbe kerülsz – lát jövőbe néha a tanító, az osztály meg csak röhög." Tovább olvasom