Délmagyar logó

2016. 09. 27. kedd - Adalbert 10°C | 20°C

Bölcsileltár

"Akkor most örüljek, netán bánkódjak? A hír – miszerint telt házasak a magyarországi bölcsődék, sőt mi több, immáron a túlzsúfoltság okoz gondot – akár optimistán is értelmezhető."
Akkor most örüljek, netán bánkódjak? A hír – miszerint telt házasak a magyarországi bölcsődék, sőt mi több, immáron a túlzsúfoltság okoz gondot – akár optimistán is értelmezhető. Például, ezt hallván, elfeledhetjük a fogyatkozó nemzet rémséges vízióját. Beszélhetünk új távlatokról, ámíthatjuk magunkat – több gyermek születik, s egyben örülhetünk annak: a kedves mamáknak is jut állás. Mert mi másért is vinnék bölcsődébe a gyermeket, ha nem azért, hogy jól fizető munkahelyen éljenek az önmegvalósításnak, s megteremtsék az anyagi alapját egy még nagyobb családnak.

A képlet azonban ennél sokkal bonyolultabb, s lehangolóbb. Sajnos szó sincs arról, hogy utódnemzési vágy ragadta el a magyarságot. Az ország lélekszáma folyamatosan csökken, akad már olyan demográfus, aki csupán matematikai trükknek tartja, hogy még mindig tízmillió fölötti lakossal büszkélkedünk.

A bölcsődei zsúfoltság okát tehát inkább akkor fejtjük meg, ha elismerjük: még a népességnél is jóval nagyobb mértékben csökkent maguknak a bölcsődéknek a száma a rendszerváltozás óta. Különösen a kilencvenes évek elején vásárolták a legtöbb lakatot a bölcsődék ajtajára, a korábban üzemek, közintézmények, s persze tanácsok által fenntartott bölcsiket ítélték halálra a nagy privatizációs rohamban. És tették mindezt méla beletörődéssel – minek nekünk bölcsőde, amikor drága a fenntartása, kihasználatlan, meg egyébként is: nincs az a bölcsődei férőhely ami beverekedhetné magát a profitorientált világ megőrzésre érdemes, haszonkulccsal mérhető rendjébe.

Így aztán eljutottunk odáig, hogy Csongrád megyében összesen 22 önkormányzati fenntartású bölcsőde működik, ebből is 15 Szegeden. Vagyis a megye többi településén csupán hét olyan épület találtatik, amelynek cégtábláján a település gondoskodását is jelző bölcsőde felirat díszeleg. Bezzeg a Miért csökken a magyarság? címmel született aggódó (dörgedelmes, mélyenszántó, önkritikus, mindig mást hibáztató) tanulmányok száma ennél jóval nagyobb. És nincs olyan valamit is magára adó politikus, aki ígérgetős beszédébe ne szőné bele, mit is akar tenni egy erősebb, önbizalomtól duzzadó ország építéséért, amelyben gyerekzsivajtól hangos minden utca.

No, kérem szépen, akkor talán be lehetne fejezni a szövegelést, s meg kellene keresni azokat az üresen álló épületeket, ahol bölcsőde nyitható. Az igaz, hogy csupán a bölcsődei elhelyezés biztonsága még nem ragadtat senkit el annyira, hogy rögvest nagycsaládról álmodozzék. De a tény, miszerint még egy bölcsődei férőhelyért is meg kell küzdeni, igencsak alkalmas arra, hogy az ifjú pár eggyel több érvvel támogassa meg elméletét: egy gyerek bőven elég. Az elöregedő ország jövőjéről meg aggódjunk tovább együtt. Merthogy aggódni bölcsődék nélkül is remekül lehet.

Olvasóink írták

  • 1. sevenof9 2008. március 29. 07:26
    „nagy szerencsenk,hogy a kokerok nem igenyelnek bolcsodet”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy szuszra

"Kedves Kollégám, Rádiós Barátom! Jól figyelj, mert borzalmakat látsz most. Kezdhetem?" Tovább olvasom