Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Boldog hétköznap

"Mert egyszerűbb az állatokhoz viszonyulni, mint embertársainkhoz."
Boldog hétköznapot! – viszonozta ünnepi jókívánságainkat néhai családtagom, ha valamilyen alkalomból köszöntöttük. Egy pillanat alatt képes volt ledermeszteni az ünnepnapot. Biztos vagyok benne, ha rokonszenves lett volna a személye, elgondolkodom a szavain, ahelyett hogy zsigeri bosszúságot vált ki belőlem.

Hogy jön ez ide, karácsony „harmadnapjára"? Úgy, hogy azt olvasom: szívesebben adakozunk kutyáknak, mint gyerekeknek. Mielőtt gyorsan rámondanám, tessék, nem hazudtoljuk meg önmagunkat, ennyire álszentek vagyunk – beugrik a sok ellenpélda. Hányan segítettek az iszapkatasztrófa áldozatainak, a karácsonyi akcióban érintett hajléktalanoknak, gyerekeknek. Zavarba jövök, szerencsére nem lehet általánosítani, nem vagyunk mind érzéketlenek. Csak a teljesen rózsaszín képet minduntalan megzavarja valami újabb csalódás. Nem lehet véletlen, hogy a segélyszervezeteknél több adomány gyűlt össze a távol-keleti cunami arctalan áldozatainak, mint a hazai nyomorgóknak. Azon is csak első hallásra lepődöm meg, hogy drágulnak az albérletek azokon a településeken, ahol hajlékot keres a Vöröskereszt a kolontári és devecseri földönfutóknak. Nem új, hogy nem tért el az idei karácsonyi bolti roham sem a többitől, pattanásig feszültek az indulatok. Közben a felmérés szerint a fiatalok többsége csalódott szenteste. Nem azért, mert nem sikerült eltalálnia, ki minek örülne, nem is azért, mert összebalhéztak a hétköznap sem működő családok, hanem mert ők nem kapták meg, amire vágytak.

Hiába csűröm-csavarom, belátom, tényleg legyőzheti a kutyaszervezet a gyereksegítőket. Mert egyszerűbb az állatokhoz viszonyulni, mint embertársainkhoz. Az embereknek, főleg, ha környezetünkben élnek, arcuk van, nehezebb lerázni őket egy összeggel, simogatással. Mert – közhely – minden segítség és barátság felelősség, ami nem csak akkor kötelez, amikor a szeretet háromnapos ünnepén nekünk jólesik gondoskodni.

Olvasóink írták

  • 4. gedeon 2010. december 27. 09:00
    „3. mazsolaszolo
    Igen igazad van, ugyanez igaz a macskára is.
    Neked is szép napot!”
  • 3. mazsolaszolo 2010. december 27. 08:46
    „2: A macska is. Én egy halálra ítélt, gazdája által brutálisan elhanyagolt és kihajított valahai félévest nevelgetek. Ma már 10 is elmúlt. Meseszép jószág lett belőle, és olyan nagy szíve van, hogy a legtöbb embertársam megirigyelhetné. De ahol a mély sebe volt, a hátán, még ma is meg-megugrik a szőre alatt a bőre, és van úgy, hogy éjjenelente felugrik (rém)álmából, négy lábbal a levegőbe, mint a rajzfilm-macskák. De mivel tudom, hogy bántak vele, ilyenkor csak kínomban tudok rötyögni, mert leginkább szerteném kitekerni annak a nyakát, aki kis híján a halálba taposta szegényt.

    Igen, az emberek zöme mérhetetelenül gonosz én önző lett. Mint egy hároméves vagy inkább egy féléves csecsszopó: mindnet ide, csak nekem, és azonnal, mert már tegnapra is késő lenne...Ez félévesen oké, de felnőttként?! ...

    Azt olvastam egy protestáns honlapon egy nagyon okos lelkipásztor tollából, hogy a mély önzés már maga a gonoszság. Van benne valami.

    A legtöbb "drága jó" otthoni családtagunk arra sem volt képes, hogy megköszönje a képeslapot, amit kapott - mert ő mást várt. Telefont: hogy a telefonálás ürügyén (amit ugye, mi fizetünk) annyi agressziót és önsajnálatot, nyavalygást, bűntudatkeltő aljas lelki mocskot akasszanak a nyakunkba, amennyit csak lehet. Mert hogy merészelünk mi másként élni...jobban élni. (Pedig, ha tudnák, hogy ez az élet is megköveteli magának a magáét, nagyon gyorsan befognák a pofájukat. Csak hát mindig könnyebb irigykedni és elvárni a sült galambot meg a mannát.)

    No, nem csak a magyarok ilyenek, nem kell azt gondolni, hogy hirtelen az öszes emberszeretetemet és humánumoat áttestáltam a derék németekre. Itt is megvan, még a házunkban is. Kicsinyes, önző, pitiáner emberek.

    Én is szívesebben adok állatmenhelynek, a Vöröskeresztnek, vagy a városi filharmonikusoknak, mint olyan helyre, ahol soha nem tudom, hogy valóban jó célra ment-e a pénzem, vagy csak megint egy idióta balekot akarnak belőlem faragni. A manipulációt pedig végképp nem bírom. És azonnal fel is ismerem. A vörösiszap-károsultakat sajnálom, de ami manipulatív összcirkusz ment ...az annyira elborzasztott, hogy akkor sem adtam volna egy fityinget sem, ha tehetősebb ember vagyok a mainál.

    Szép napot!”
  • 2. gedeon 2010. december 27. 08:29
    „A kutya tényleg az ember legjobb barátja. Ha nem hiszed el, próbáld ki a következőt: Zárd be a kutyádat és a párodat a kocsid csomagtartójába. Egy óra múlva nyisd ki! Na ki örül neked jobban, amikor meglát?”
  • 1. Aranea 2010. december 27. 08:24
    „Az ember és az állat között az az egyik leglényegesebb különbség, hogy ha egy sanyarú körülmények közé került állaton segítünk, az nem mar belénk. Felnövekedve nem tör be a házunkba, nem köp le az utcán, ha nem adok neki cigarettát, s nem fog az előző segítségre hivatkozva újra és újra egyre harsányabban és erőszakosabban követelőzni. Eddig még egyetlen állatnak sem bántam meg hogy segítséget nyújtottam, és egyetlen állatban sem csalódtam. Emberből pedig 2 fajta van: akikben már csalódtam (99%) és akikben ezután fogok (1%). Persze egy napilap címlapján olyan jól mutatnak a rózsaszín szemüveges írások - bizonyára ezt is a törvények írták elő, mart önmagától nem lehet valaki ennyire szemellenzősen "rózsaszín".”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyarló tökéletesség

"A karácsony a csodára nyitottságot hozza el." Tovább olvasom