Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

Bordal

"Ma már alighanem attól esik hanyatt a pincér, ha valaki – és ez is Hamvastól van – hivatalos lakomára parázna bort rendel, netán kolbászos lecsóhoz ópannonhalmi nedűt dűt (azaz: dönt) magába. Mert az ilyen az csak dűt, ahelyett, hogy – inna. Szóval a közelmúltbeli meglehetős borkultúrátlansághoz képest óriási a fejlődés, minden borral kapcsolatos dologban kupálódtunk."
Tudják-e, mi a Független Magyar Bortermelők Szövetségének neve? Vindependent. A független (independent) és a bor (vin) nemzetközi szavainak ez az egyszerű, de nagyszerű összevonása, a szólelemény teljességgel összecseng a borbarát lelkülettel. A borbarát rossz ember nem lehet, viszont fantáziás, életigenlő, Hamvas Béla szavával „múzsai nevelésben részesült" – azaz költőket olvas, muzsikát hallgat, képekben gyönyörködik. Bohém.

Nem bánom, olvashatja az ilyen ember Hamvas 1945-ben írt halhatatlan művét, A bor filozófiáját is. Élvezni fogja. Ebben a kis könyvecskében van megírva – sok más okosság-szépség-hasznosság mellett –, hogy a bornépek zseniálisak. És a görögök, dalmátok, etruszkok, spanyolok mellett kegyesen ide soroltatnak a franciák, az olaszok és – a magyarok. Mármint azok a magyarok, akik borvidékeken élnek.

Dúsul-tágul az ember lelke, amint e tétel sorról sorra bizonyíttatik, jobb nemzetiérzület-képzőt el sem lehet gondolni. Innen már csak egy ugrás: attól is duzzad az ember önbecsülése, hogy a városában ünnepét tartják a bornak.

Aki tegnap estefelé, még napsütésben, de már a beborult alkony ígéretében végigment a főtéri borfalu utcáján, annak juthatott eszébe egy és más, de valódi gondolat persze csak akkor, ha nemcsak mendegélt, hanem kóstolt is. Rekordszámú borvidékről rekordszámú termelő rukkolt elő az idei szegedi borünnepen rekordszámú borával – nyugodt bölcsesség, kiérlelt derű, mámorra hajlandóság nélkül nehéz lesz végigkóstolni a kínálatot. Attól is dagad az ember lelke, hogy biztatni a Széchenyi téri borfalu vendégeit nem kell, teszik maguktól, amit kell: isznak, isznak, isznak.

Mindazonáltal lássuk azt is: úgy tizenöt éve még a rangosabb vendéglátóhelyeken is megnézett magának a pincér, ha – nő létemre – meg tudtam mondani, milyen bort szeretnék kóstolni. Ami tudvalevően függhet sok mindentől, helytől, időtől, társaságtól, attól, hogy miféle étekkel ágyaztunk meg neki. Ma már alighanem attól esik hanyatt a pincér, ha valaki – és ez is Hamvastól van – hivatalos lakomára parázna bort rendel, netán kolbászos lecsóhoz ópannonhalmi nedűt dűt (azaz: dönt) magába. Mert az ilyen az csak dűt, ahelyett, hogy – inna. Szóval a közelmúltbeli meglehetős borkultúrátlansághoz képest óriási a fejlődés, minden borral kapcsolatos dologban kupálódtunk.

A tegnap megnyílt szegedi borfesztiválon is – nem hivatalosan, csak úgy magunknak és együtt – betartjuk az ivás egyetlen törvényét, ami különben, szintén Hamvas szerint, megegyezik a szerelem törvényével: bármikor, bárhol, bárhogyan.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Döbbenet nélkül

"A szegedi városi bíróság Széchenyi téri épületében a múlt héten bombariadó volt. A tárgyalásokat… Tovább olvasom