Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Borország

"Legyen végre Csongrád a Csongrádi Borvidék központja: ezt szeretné elérni a város hegyközségének elnöke.
Miért? – kérdez vissza erre a laikus, mosolyogva: hát eddig nem így volt?"
Legyen végre Csongrád a Csongrádi Borvidék központja: ezt szeretné elérni a város hegyközségének elnöke.

Miért? – kérdez vissza erre a laikus, mosolyogva: hát eddig nem így volt? Hogyan lehet az – kérdi a kicsit tájékozottabb –, hogy miközben az Egri Borvidék központja Eger, a balatonboglárié Balatonboglár, a legnagyobb szőlőterület után Csongrádról elnevezett borvidékünket Mórahalmon képviselik. A következő kérdés is adódik persze: ha eléri az elnök azt, amit szeretne, azzal vajon mekkorát lendít a szőlőtermelő gazdák, borral foglalkozó vállalkozások üzletén?

Ez a megközelítés, amennyire jogos, legalább annyira igazságtalan. Aki ismeri Ungerbauer György munkáját, tudja, hogy komoly név a szakmában. Elnökként megpróbál rendet tenni a fejekben – nem csak a papíron. Most mintha azt mondaná, hogy legalább papíron legyen rend, ha már a fejekben és a szívekben ilyen nehéz megteremteni.

Abban persze nem lehet tanácsot adni, melyik előrevalóbb. Ami a fejeket és a szíveket illeti: a csongrádi borfesztivál előtt az volt a hír, hogy az egyik jelentős helyi cég nem vesz részt az ünnepen. Vezetőjük azt mondta, egy másik rendezvényre mennek, mert ott egyébként is több bort el tudnak adni, mint itt. A rendezvény idején pedig arról lehetett hallani, egy másik vállalkozás a sörcsapok jelenléte miatt tett szemrehányást. Abban nem mernék állást foglalni, hogy szabad-e sört árulni ilyenkor. Szerintem inkább azon kell eltűnődni, miért van az, hogy a társaság rosszkedvű, keserű, egymásra is haragudó, gyanakvó emberek gyülekezetének látszik. A szőlő és a bor ünnepnapján. Másutt a jelek szerint valahogy sikerült összefogni az egymásra utalt embereket. De hiába voltak a tanulmányutak, a megoldást eddig nem sikerült ellesni.

A második világháború poklát frissen megjárt Hamvas Béla olyan könyvet írt a magyar borról, amelyből isteni derű, életszeretet sugárzik. Talán nem sportszerű ezen a ponton A bor filozófiáját idézni, az a rész mégis idevág, ami arról szól, hogy vannak bornépek és pálinkanépek. Előbbiek aranykori idillben élnek, utóbbiakról jobb nem is beszélni. Igazi borvidékeken a magyar is bornépnek tekintendő. A borországok idillikusak: „Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szentgyörgy-hegyre... Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok. S esetleg anélkül, hogy észrevenné, ott érné el a halál." Most pedig képzeljük el a sétát a csongrádi szőlőkben, egészen a kráterként kinéző homokbányáig, amelyet egy kivágott ültetvény helyén nyitottak; amely elszívja a közeli szőlők elől a nedvességet; amellyel mégsem tud mit kezdeni egy hatóság sem, merthogy engedéllyel ásták oda.
Ez még mindig nem borország.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Élet a mobillal

"Irigylem azokat az embereket, akik mobiltelefon nélkül élik az életüket. Nem az pörög az agyukban… Tovább olvasom