Délmagyar logó

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -3°C | 6°C Még több cikk.

Bronzroham

"Nagy csalódás éri azt, aki úgy gondolja, éppen ezen a héten változnak meg a magyarok vásárlási szokásai. Pedig kritika ér minket éppen elég."
Nagy csalódás éri azt, aki úgy gondolja, éppen ezen a héten változnak meg a magyarok vásárlási szokásai. Pedig kritika ér minket éppen elég. Pénzköltésben járatos szakértők vallják: nem gondoljuk át kellőképpen beruházásainkat, bedőlünk minden reklámnak, felesleges árukkal tömjük tele a kamrát, ha egyszer vörösre festi képünket, hergeli vérünket a vásárlási láz. Mi, karácsonyra készülődők pedig teljes mértékben egyet is értünk ezekkel a jaj, de tudományos megállapításokkal.

Majd rávetjük magunkat, immár évek óta az összes nyitva tartó (s miért ne tartana nyitva mind?) szupermarket, téli vásár, kirakodós és forralt bor illatú forgatag valamennyi pultjára, sátrára és bódéjára. Mintha attól rettegnénk, nagy hirtelen bejelenti valaki: emberek, a magyar piacgazdaságnak és árubőségnek vége, újfent ránktekeredik a kettőnyolcvanas főzőkolbász és az ehetetlen, cement ízű szaloncukrok lassan már elfeledett valósága.

Nos, még egyszer mondom, aligha hiszem, hogy lemondunk a habzsolhápos kacsa tempójáról. Talán éppen azért nem, mert túl hosszúra nyúlt az a korszak, amelyben még a leghitványabb banánt is csak pult alól, protekciósan lehetett a karácsonyfa alá szállítani. Meg aztán, valljuk be őszintén, annak is nagyon örvendünk, hogy miközben az élet nem egyszer hátba csap, bokán rúg, megaláz, van egy réteg – s ez a kereskedőké –, amely a kegyeinkért küzd.

Ugye mintha hájjal kenegetnének? Élvezzük hát csillogós, ünnepi világunkat!

Persze azért néhány halk és rövidke figyelmeztetést csak nem hallgathatok el. Mérjük fel lehetőségeinket, s ne becsüljük túl pénzügyi képességeinket, ugyanis a megfontoltság nem keverendő a zsugorisággal. Miközben azt harsogjuk: ide nekünk a bólogató fejű, távirányítós, műanyag oroszlánt, a kenyérpirítós, mikrohullámú, morzsaporszívót, legalább nézzük meg alaposan, mi lapul eme reklám mögött: nullaszázalékos kamatra adott hitel. És kérdezzünk meg legalább egy hozzáértőt, mégis mit kezdjünk a THM-mel, ha már nem tudtunk mit kezdeni megzabolázhatatlan vágyainkkal. Beszélgetés közben így talán még azt is észrevesszük: a vásárlás rohama lelassítható, s egy-egy régen látott ismerős arca legalább olyan boldogság forrása lehet, mint a más kezéből kiráncigált elektromos ketyere birtoklása.

Ha pedig odáig eljutunk, hogy a főtéri platánok alatt összeverődő kompániában együtt nevetgélünk, forróteás nejlonpoharat szorongatva a világ furcsaságain, elképzelhető – aranyosnak látjuk még a bronzvasárnapot is. Olyan napnak, amelyen a mit, hol, mennyiért, kinek és minek kérdésözönébe beilleszthető a barátnak, ismerősnek, kollégának szánt mosolygós mondat: boldog, békés adventi heteket kívánok.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rászorulók országa

"Szinte még meleg az országos gázár-támogatási rendelet, még meg sem szavazták a városokban a… Tovább olvasom