Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Búcsúznak és búcsúztatunk

"Nincs is mese: a hatóság szerint nagykorúvá lett lánynak/fiúnak oklevele lesz érettségéről – ha sikerrel veszi a hétfőn induló, június végéig tartó, fárasztó vizsgaszezon akadályait. Addig azonban a búcsúztatónak is komoly akadályokat kell leküzdenie. Mert nemcsak búcsúzni, búcsúztatni is nehéz."
Könnyek nélkül nem megy. Búcsúzkodnak a végzősök. Most éppen a középiskolákban az utolsó tanítási órán, este a tanárnak adott szerenádon, aztán a bolondballagáson és az ünnepélyes igazin. Igaz ugyan, hogy az oviskorától a diplomaosztásig terjedő bő két évtizedben legalább négyszer ballag a gyerek, de mégiscsak ez, az érettségi előtti az igazi.

E fordulópont ünneplése szép hagyomány. Az iskolájuktól búcsúzó hallgatók először talán a tizenkilencedik században és Selmecbányán énekelték a Ballag már a vén diák… kezdetű diáknótát. A szokást a múlt század ötvenes éveiben betiltották. De mélyen gyökeret eresztett, s újjászületett. Ez is oka annak, hogy a ballagási meghívót még a legtávolabbi rokon és meghívott is komolyan veszi – legalább egy jókívánság erejéig.

Nincs is mese: a hatóság szerint nagykorúvá lett lánynak/fiúnak oklevele lesz érettségéről – ha sikerrel veszi a hétfőn induló, június végéig tartó, fárasztó vizsgaszezon akadályait. Addig azonban a búcsúztatónak is komoly akadályokat kell leküzdenie. Mert nemcsak búcsúzni, búcsúztatni is nehéz.

Nem az anyagi teher miatt. Bár igaz, többször tízezer forintot kell a szülőnek előteremtenie a ballagásra készülődve – az osztályképektől kezdve, a ballagási toaletten át a csokrokig. A búcsúztató izgalma szinte túlzó. Még azért is remeg, hogy a végzős évi ünnepségsorozat koronáját jelentő ballagási ebéd, a családi összejövetel ugyancsak a szép emlékek közé emelődhessen. Baráti segítséggel el is készül az ünnepi dekoráció, a bográcsos, a házi sütemény. De ajándékötletből sincs hiány – a spéci ballagási jelvénytől kezdve az alkalmi idézeten át annak a Napkirály idejéből ránk maradt szokásnak a divatossá minősítéséig, miszerint a családi ünnepségen megjelent vendégeknek is illik megköszönni a részvételt – valami apró ajándékkal. Nem az efféle túlzások miatt nehéz a búcsúztatás. Hanem a sokféle emlék, közte a saját ballagás évtizedes évfordulójára asszociálás miatt. Meg a búcsúzóhoz, ehhez a nagyra nőtt gyerekhez, a majdnem felnőtthöz kötődő szülői képek és sztorik, az érzések kavalkádja és a kötelék lazulásának visszavonhatatlansága miatt. Hiába, a búcsúztatás sem megy könnyek nélkül.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Messze van odáig

"Vagy idáig? Autósok mondják, nagy találmány a sztráda. Beülnek a kocsiba, és másfél óra se kell,… Tovább olvasom