Délmagyar logó

2018. 11. 14. szerda - Aliz 6°C | 15°C Még több cikk.

B.ú.é.k., másként

"Új év, új remények és fogadalmak. De egy ideig még visszarévedünk az elmúlt esztendőre, nosztalgiázunk. Egy kicsit leltározunk is, mit éltünk át (sikerek és kudarcok), miben hibáztunk, mit csinálnánk másképpen. Kinek ez, kinek az a lista a terjedelmesebb."
Új év, új remények és fogadalmak. De egy ideig még visszarévedünk az elmúlt esztendőre, nosztalgiázunk. Egy kicsit leltározunk is, mit éltünk át (sikerek és kudarcok), miben hibáztunk, mit csinálnánk másképpen. Kinek ez, kinek az a lista a terjedelmesebb.

Az ember önző, mindent saját magához viszonyítva vizsgál. Megél. A sporteseményekről, a kedvenceinkről is az jut először az eszünkbe, hogy örömöt szereztek, vagy bosszúságot okoztak. Arany-, ezüst- és bronzpillanatok villannak fel, egymást lökdösve, tolakodva és tudjuk, egy picit elmosolyodtunk. Szeretjük őket, persze azokat is, akik miatt tavaly inkább mérgelődtünk. Mert, ahogy a költő is megfogalmazta: értük haragszunk, nem ellenük. Nem akarom – hely sem lenne rá – felsorolni a 2005-ös esztendő összes sportsikerét és -kudarcát, azokat nevekhez, arcokhoz, eseményekhez kapcsolva. Úgy is mindenki azokat a momentumokat idézi fel (kérem tegye is meg), melyek számára a legkedvesebbek.

Olykor mi is versenyzünk, vetélkedünk, cukkolva, ugratva egymást, például azzal, kinek a csapata (általában labdarúgó) nyert, veszített, melyik áll előkelőbb helyen a bajnokságban. A gárda
diadalait mi is győzelemként éljük meg. A saját sikerünkként. Ugyanez a negatív dimenzióban is igaz. Nem is tehetnénk másként, hiszen az élet egy nagy verseny. Mindennap egy újabb menet, „negyed". És amikor reggelente felkelünk, minden kezdődik elölről, harc a hétköznapi sikerekért, előnyökért, mosolyért, elismerésért, jó szóért. Mint egy monumentális és véget érni nem akaró maratoni. Mégis minden évben célba érünk, ekkor egy pillanatra megállunk, körbe tekintünk, keressük az ismerős arcokat. Van aki(ke)t már nem találunk. Útközben elveszítettük – örökre. Talán ijesztően hangzik, pedig ez csupán a valóság. Vetélkedünk, mert születésünk pillanatától erre ítéltettünk.

Szilveszter. Ilyenkor állunk meg, átszakítva a képzeletbeli és sokadik célszalagot. És rögtön indulunk tovább – a petárdák, a tűzijátékok és a pezsgős palackok durranása szinte startpisztolyként szolgál. Azért boldog új évet kívánunk, kívántunk szombaton is – olykor automatikusan, meggyőződés nélkül, szinte csak magunknak mormolva. A rajttól a célig többféleképpen megtehetjük az utat és csakis rajtunk múlik, hogy valóban boldog új esztendő köszöntsön ránk, ilyet élhessünk át. Nem hiszik?

Kérdezzék meg a kedvenceiket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mérlegelés

"Ezért döbbent meg, amikor tegnap végrehajtót és rakodókat küldtek rá. Feleségével együtt sírva… Tovább olvasom