Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Cégpolgárok

"Nem tudom, önök elgondolkodtak-e már rajta, milyen lehet Kóka János vagy Gyurcsány Ferenc cégénél alkalmazásban állni. Nekem már februárban is fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy a Gyurcsány-tulajdonú Motim Kádkő Kft. hivatalból túlóráztatott dolgozói (bíróság mondta ki) elhitték-e főnökük kiállását a Suzuki-dolgozók érdekvédelme mellett."
Nem tudom, önök elgondolkodtak-e már rajta, milyen lehet Kóka János vagy Gyurcsány Ferenc cégénél alkalmazásban állni. Nekem már februárban is fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy a Gyurcsány-tulajdonú Motim Kádkő Kft. hivatalból túlóráztatott dolgozói (bíróság mondta ki) elhitték-e főnökük kiállását a Suzuki-dolgozók érdekvédelme mellett. És ugyanezek az emberek vajon milyen gondolatokkal hallgattak Gyurcsány Ferenctől a blairi harmadik út szolidaritásáról, miközben munkaügyi bíróság mondta ki, a Motimnak nincs joga 19. századi munkaóra számban dolgoztatni alkalmazottait.

Az igazi probléma azonban az, hogy a fent említett urak szemlélete szerint mi valamennyien egy magyarországnyi cég alkalmazottai vagyunk, akiken szabadon gyakorolhatják „reform" címkézésű hatalomtechnikai kísérleteiket. Kóka János gazdasági miniszter őszinte elszólásaival bizonyította, hogy szó sincs tévedésről, a mindenkit érintő gazdaság irányítása és a cégvezetés számára ideálisan egy és ugyanaz.

Vagyis ők a főnökeink. Nekünk, akiktől fizetést kapnak. Önteltségében Kóka János még arról is megfeledkezik, hogy a helyzet abszurditása folytán őt miniszternek, vagyis szolgának nevezték ki, akire éppúgy vonatkozik a közszolgálati etikai kódex, mint azokra, akiket saját minisztériumában mocsári békáknak nevezett elbocsátásuk előtt. Akiket ugye nem kérdeznek meg a mocsár lecsapolásáról… Nem kellett sok képzelőerő a miniszter úr gondolatmenetét a Magyarország Rt.-re is kiterjeszteni. És valóban, a 10 millió mocsári békát sem kérdezik meg immár semmiről, de még a saját pártjukat sem.

Miközben a reformkonyhán a választók elől elrejtett ötletelés folyik, csöpög a köztudatba a versenyképes állampolgár fogalma is. Ez a versenyképes munkaerő, és a cégszerűen vezetett ország polgárainak alkotmányos szabadságjogokat feszegető összemosása. A kókai interpretációban azt jelenti, hogy vezetéstechnikailag az állampolgárok a cég-ország alkalmazottai, fizetésük pedig a saját adójukból finanszírozott állami szolgáltatások sora. Akkor sikeresek, ha a cég szabályai szerint versenyképesek. Ha nem, akkor…

Hát igen. Itt az igazi probléma. A cégpolgár uniformizált, mozgatható, agymosható, és rabja a rendszernek. De mi van, ha valaki nem akar kókailag és gyurcsányilag versenyképes lenni? Vagy ilyen szabályok szerint egyáltalán kényszerversenyezni sem akar. Másodrendű munkaerő lesz? Mehet másik céget… bocsánat, másik országot keresni?

A jelenségről a magyar politikai értelmiség józan részének (bal vagy jobb, nem számít) előbb-utóbb el kell gondolkodnia. A cégvezetési ideológiák szülőhazájában, az angolszász világban elképzelhetetlen, hogy egy miniszter ilyen érzéketlen arroganciával kezeljen emberi sorsokat érintő problémákat. És természetesen a pozőri beleérzés sem jobb. Hiteles politikai intelligencia nélkül a blairi út nem járható.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A francia vasút más

"Mostanáig azt se tudtam, hogy francia kottára járna az eszem. A szokatlanul hűvösnek beharangozott,… Tovább olvasom