Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Cink van

"Az agresszív gyerekeket a küzdősport terelhetné jó irányba – ezt mondja a szociológus, amikor a gyermekbűnözésről kérdezik."
Az agresszív gyerekeket a küzdősport terelhetné jó irányba, a feszültség levezetésével és sikerélménnyel – ezt mondja a szociológus, amikor a gyermekbűnözésről kérdezik. De hát ki legyen az az ember, aki még időben leviszi a „rossz" gyereket az edzőterembe? Ki az, aki nyöszteti, hogy tessék folytatni?

Mert olyanból jó néhány van, aki fogadja. Aki tudja, milyen stációkon át válik a csintalan gyerekből félresiklott felnőtt, mégis reménykedik, próbál segíteni. Ha sikerül, örül, ha nem, próbálja távol tartani azoktól, akikre hatással lehet a rossz példa. A boksz tényleg jó iskola, megjámborulnak a gyerekek tőle, de mégse az agresszió levezetése hat, hanem a közösség – mondja Kátó Sándor egykori Balkán-bajnok, színművész, az algyői népszínház és a helyi ökölvívószakosztály vezetője. Tanítványai olykor a színpadon is szerepelnek. Sándor szerint a jó hatás abban áll, hogy az ember saját személyiségének, képességeinek határaival is tisztába jön, ahogy megtalálja a helyét a közösségben. Egyszer tanúja volt annak Romániában, ahogy a mozi pénztára előtt egy tornászbajnok összeszólalkozott egy ökölvívóval, és visszakézből leütötte. A bokszoló ült a kövön, csodálkozott, de nem ütött vissza. Aki elgondolkodik azon, hogy miért, máris közelebb került ehhez a világhoz. Sándor számára például az a sikerélmény, ha a tizenkét éves cingár fiú anyukája azt mondja neki döbbenten, hogy a gyerek nem csak megkomolyodott, mióta bokszol, de a minap egy kis szentképet is látott nála, és ez furcsa. Egyáltalán nem az: az algyői ökölvívókkal együtt edz egy ortodox pópa is.

Az edző néha csalódik. Sándornak is volt olyan tanítványa, aki Lamperth Mónika belügyminisztertől vett át kitüntetést, mint olimpiai reménység, aztán meg eljárás indult ellene, komoly bűncselekmények miatt. Az edző tíz éven át foglalkozott vele, és csak későn vette észre, hogy a jó modorú gyereknek nem csak nappali, de éjszakai élete is van. Tanulság? Sándor szerint ettől ő nem válhat gyanakvóbbá. És bármi is történjék, igenis léteznek egyetemes erkölcsi normák, amiknek hasznát pontosan érzik a közösségben élő emberek. Neki egykori edzője, a román Augustin bácsi mondta a brassói Vörös Lobogónál, hogy amit az ember elvállal, azt csinálja úgy, mintha utóbb ez alapján ítélnék meg az egész életét. Később Márai Sándor könyvében olvasta ugyanezt a gondolatot.

Az algyői ökölvívó szakosztály azért is jó példa, mert nemrég a bandázó helybeli gyerekek viselt dolgairól, két apuka verekedéséről írt az újság. A cikkhez az interneten 232 hozzászólás érkezett. Szülők szóvá tették, be kéne zárni a kocsmák felét, mások szerint hülyeséget írt az újság. A fiatalok egymást szidták, az egyik azt vetette a másik szemére, nem szép dolog cserben hagyni a bandát, „ha cink van". De a kommentáló fiatalok többsége is elbagatellizálta a történteket. Ám amiről az újság írt, nem egy kósza eset volt, hanem jelenség; szombaton a biciklis, csuklyás nagyfiúk megint ráijesztettek egy középkorú nőre, ahogy ment hazafelé. Nem mert szólni a rendőröknek, mert úgyse történik semmi. Ez tényleg az egész társadalom problémája. De egy ekkora közösségben igenis vannak olyan felnőttek, akik tudják, milyen vékony a határ a gyerekcsíny és a bűncselekmény között, és vádaskodás nélkül, emberi hangon képesek beszélni erről egymással. Csak jussanak el odáig, hogy nem szabad félni a csalódástól.

Olvasóink írták

  • 3. FossiL 2008. április 04. 14:22
    „Pontosan úgy van, ahogy MOK írta.
    Az, aki azért akar harcművészetet tanulni, hogy hatékonyabban verekedhessen az utcán, az előbb-utóbb kiszóródik az edzésekről. Ezt a dolgot csak azok tudják csinálni kitartóan, akik szeretik, és megértik, felfogják ezt a művészetet, vagy sportot, nevezzük bárminek, attól függően milyen stílus. Érdekből nem lehet.”
  • 2. MOK 2008. április 03. 16:57
    „Az ilyen hozzászólásokat olyan emberek szoktak írni, akiknek semmi kapcsolata a harcművészetekkel. Akik gyakorolják azok ritkán kerülnek igazi verekedésbe, mert tudják milyen sérülékeny az emberi test, és inkább elkerülik a bajt. A harc csak a legvégső eszköz.”
  • 1. Joska 2008. április 03. 14:07
    „Lehet, hogy időnként szelídül az agresszív gyerek a küzdősport hatására, de én valahogy mégis ellenzem, hogy pont az agresszív elemeknek tanítsák, hogy hogyan tudnak még hatékonyabban elbánni az áldozatukkal. (Mondjuk én alapból megtiltanám, hogy civilek harcművészeteket tanulhassanak, mert az ún. "önvédelmi soprtokat" az esetek nagytöbbségében valahogy nem védekezésre, hanem támadásra szokták fölhasználni.)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aranyszabályok

"A tehetős ember ebben a mostani bizonytalan világban csak kissé nyugtalan, nem tépi a haját a… Tovább olvasom