Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

Családi pokol

"Az erőszak megszüntetéséért lila szalagot osztogattak a szervezők Szegeden."
A kilencvenes évek második felében találkoztam gyerekkori ismerősömmel, aki elmesélte: vészhelyzetben van, két kisgyermekével el kellett menekülnie családi otthonukból. Kényes ügyről volt szó: egy kistelepülés elitjéhez tartozó házaspár között támadt kibékíthetetlen konfliktus.

A férj – akiről párja elbeszélései alapján szegedi pszichiáterek később valószínűsítették: tipikus borderline személyiség lehet – nem tudta elviselni, hogy felesége egy menő cég alkalmazottjaként jobbnál jobb autókkal „szabadon furikázik" az országban, ráadásul jól is keres. Féltékenységi rohamai odáig fajultak, hogy megverte és megerőszakolta a feleségét, aki kétségbeesetten próbálta fenntartani a látszatot – és összetartani a családot. A zöld szemű szörny azonban annyira elhatalmasodott az egyébként köztiszteletnek örvendő családfőn, hogy nőgyógyászati vizsgálat közben törte rá feleségére az ajtót, a rendelőben.

Az utolsó csepp ez volt a pohárban. A nő hiába fordult fűhöz-fához, szakemberekhez is segítségért, környezetükben mindenki félt a férjétől, még inkább kiterjedt és befolyásos baráti körétől. Végül valaki azt tanácsolta: egyik reggel, amikor elindul a gyerekekkel az óvodába, iskolába, meneküljön velük távoli szülővárosába. Hetekig az édesanyja által titokban bérelt lakásban rejtőztek, hiába jelezték a rendőrségen, hogy családon belüli erőszak miatt menekültek el, tulajdonképpen a hatóságok is hozzájárultak, hogy a bősz apa a nyomukra bukkanjon. Nem részletezem tovább a regénybe illően kacifántos és hihetetlen történetet, most csak a végét mondom el: az apa a bíróság által kötelezően előírt első láthatáson elvitte a két gyermeket – és többé nem adta vissza őket az anyjuknak.

A hivatali korrupciótól az igazságszolgáltatás kijátszhatóságán át a macsó összetartásig az uram-bátyám Magyarország minden pokla benne volt ebben a sztoriban. Az anya, aki az agresszió elszenvedője volt, mindent elveszített. Két gyermekét évekig nem láthatta, az apjuk ellene nevelte őket, a közös vagyonból férje kiforgatta, sőt tizenvalahány évre gyermektartás címén még a fél fizetését is megszerezte.

Azért jutott eszembe ez a sokkoló régi sztori, mert tegnap volt a nemzetközi nap a nők elleni erőszak megszüntetéséért. Az akció jelképét, lila szalagot osztogattak a szervezők Szegeden. Bár egyre több erőszakkal összefüggő eset kerül nyilvánosságra, a felvilágosításnak, a civilszervezetek összefogásának és a társadalmi érzékenység változásának köszönhetően a hasonló ügyek ma már másként végződhetnek. Talán.

Olvasóink írták

  • 2. xypeter 2010. november 28. 09:31
    „Sajnálatos, hogy ilyesmi megtörténhet. Néhány ez éveben a médiákban megjelent hírek is mutatják ezt a "trendet".
    A makói lányt akit a barátja gyilkolt meg, illetve 16 éve lány akit a volt barát ölt meg és sokan mások. Nyugodjanak békében!
    Én egy dolgot súlykolnék az emberek fejébe. Mindenkit anya szült, aki természetszerűen NŐ. Hát mindenki csak annyira erőszakoskodjon egy nővel, mint amennyit eltűrne ha az édesanyját érintené ez.
    Nem lilla szalagot kell osztani, hanem normális értékrendet kell teremteni. Ehhez viszont kell a család elsősorban (70%) és másodsorban az iskola (30%)!”
  • 1. achilleus 2010. november 27. 14:25
    „"Neveket akarok hallani"
    Na nem az áldozatét, nem a férjét, hanem amint írja: "A hivatali korrupciótól az igazságszolgáltatás kijátszhatóságán át a macsó összetartásig az uram-bátyám Magyarország minden pokla benne volt ebben a sztoriban." összefüggésében a:
    ----- "korrupt hivatalok" ebben résztvevő alávalóiét,
    ----- a "kijátszható" ezért alkalmatlan, (vagy egyszerűen csak korrupt, esetleg beszari) igazságügyisekéit,
    ----- az "uram-bátyám" világ ügyben érintett képviselőiét.
    Vagy nevek nincsenek? Most sincsenek.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Volt, nincs

"Tegnap óta mindenkinek egyértelmű: csak az marad a magánnyugdíjpénztárnál, aki előre tudja, hogy nem éri meg a nyugdíjaskorát." Tovább olvasom