Délmagyar logó

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 10°C | 20°C

Csalimese

"Na, mit kaptam karácsonyra? Ki ne szaladna bele ebbe a kérdésbe, amikor a megajándékozott rokon kipirult arccal nekilát, hogy letépje a szép csomagolást a karácsonyfa alá tett dobozról. Jobb esetben e talány perceken belül megválaszolható. "
Na, mit kaptam karácsonyra? Ki ne szaladna bele ebbe a kérdésbe, amikor a megajándékozott rokon kipirult arccal nekilát, hogy letépje a szép csomagolást a karácsonyfa alá tett dobozról. Jobb esetben e talány perceken belül megválaszolható. Rosszabb esetben (s mostanság igencsak nagy keletje van kis honunkban a rosszabb eseteknek) csak egy fél órával később derül ki: az elektromos láncfűrész, netán a lendkerekes tarhonyamasszírozó küllemében ugyan viseli a fent nevezett szerkezetek minden jegyét, csak éppen nem úgy, nem akkor, vagy egyáltalán nem működik. Merthogy beleszaladtunk mi is abba a zsákutcába, amelyben csalafinta boltosok is kínálták portékáikat, s nekünk sikerült jól bevásárolnunk.

Ja, kérem kockázatos világot élünk, miért éppen a kereskedelem maradna ki abból a nagy átverős és össznépi játékból, ami különösen pikánssá teszi a mi szárnypróbálgatós piacgazdaságunkat. A nagy határnyitáskor azt hittük, ezentúl csak röhögnünk kell azon, milyen kacatokat nyomott le torkunkon a tervgazdálkodás, s vigyorogva lubickolhatunk a kínálati piac végtelen tengerében. Mára kiderült: a nagy üzlethez a kisebb-nagyobb átverés is hozzátartozik.

Van, aki már annak is örülni tud, hogy kispórolja (lopja, mondjuk csak ki!) az elemet a természetesen csakis elemmel működő herkentyűből. Olyan is akad, aki azzal keresi a kenyérre valót, hogy az áruk használati utasítására kideríthetetlen eredetű csalimeséket ír szavatossági időkről, gyártási helyről, a termék összetételéről. Más jóval nagyobb tétekben játszik, és romlott hús tonnáit borítja a fejünkre. Találtak már ebben az országban olyan üzemet is, aminek gazdája kifejezetten emberi fogyasztásra alkalmatlan, de csakis emberi fogyasztásra szánt moslékba nyomta volna a fejünket, és olyan raktárat, ami efféle moslékok tárolására, elosztására, újracímkézésére, s ki tudja még mire szakosodott.

Jó hír: mivel a vásárlók átverése szép lassan nagyüzemmé válik, lassan már tervezhető az állami pluszbevétel is. Hiszen a fogyasztóvédők úgy aratnak, mint tették egykoron lapátforgatós szovjet kombájnok. Csak esetükben gabona került végtermékként a raktárba, míg a fogyasztóvédelemmel megbízott, és bírságolási joggal felruházott ellenőrök a büntetések kiszabásával hajtanak hasznot. Mi, átverendő vásárlók, közben idézgetünk őseinktől öröklött mondókákat (olcsó húsnak híg a leve), s bízunk a mainál jóval szigorúbb büntetéseket kimondó fogyasztóvédelmi törvények megszületésében. És persze rettegünk, hogy a húsról (magnóról, görgős ekéről), amit megvettünk – természetesen gyanútlanul és drágán – legalább karácsonyig, a mosolygós ajándékbontásig ne derüljön ki: a leve sem igaz.

Olvasóink írták

  • 1. Bura Fanni 2008. szeptember 21. 20:18
    „Sziastok!

    Szerintem szolhatna töbröl is.
    A magyar népesékröl a magyarokról és még más szép dolgokrol.
    Az igazságról is szolhatna hogy milyen emmberek vannak.

    ?Bura Fanni?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megfagy a levegő

"Szükségképpen alakultak úgy a viszonyok, hogy aki szeretne a közösségéért dolgozni, de nem a… Tovább olvasom