Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Csele-patak

"Mai tanúvallomásban is megállná a helyét a körülmények aprólékos elősorakoztatása. Dunaszekcsőn vacsorázott a király; háromélű cseh tőr volt a gyilkos fegyver; és az elkövető is megvan: Szapolyai György. Hogy ez a férfiú milyen rokoni kapcsolatban lehetett Szapolyai (Zápolya) Jánossal, most ne kutassuk, de hogy a spanyol udvar érdekei is kormányozták a tőrét, íme, be van bizonyítva."
Többször megálltam már a Csele csárda táján, a Csele-patak fölött, és sokszor gondolkodtam a mohácsi csata végzetén. Emlékmű őrzi: II. Lajos királyunk a bukott csata végén, menekülvén, beleveszett a megáradt a patakba. Székely Bertalan meg is föstötte első történelmi képén: II. Lajos holttestének megtalálása címen. Ahogy illett, főurak találták meg.

A történelmi adomák abból fakadnak, hogy bizonyos dolgokról hallhattak annakidején, de a maguk pucérságában hihetetlenek voltak, ezért föl kellett öltöztetni azokat. A hős királynak csak balesetben volt szabad elpusztulnia: lova nem tudott fölkapaszkodni a meredek parton.

Baráti közvetítéssel jutott most a kezembe egy könyvecske. Német maszlag a címe. Szerzője, Bevilaqua Borsody Béla, ezt is másként tudja. Közvetlenül a második világháború évében, 1945-ben jelent meg sok más munkáját követően, és mindenféle párhuzamokat keres a törökvilág meg a Hitler-világ között. A Dzsugasvili-féle szívinfarktusokról szólni még nem lehetett érkezése. A gulágokról se. Idézek belőle egy kicsit.

„Nem igaz, hogy II. Lajos elesett Mohács alatt, illetőleg nem igaz, hogy a »megáradt Csele-patakba fulladt bele«. Ellenben igaz, hogy a dunaszekcsői Plébánián, szerény vacsorája, illetőleg menekülése közben Szapolyai György háromélű cseh tőrével oldalba szúrta, mondván: »Te bestye táncos királ, te parázna, te igazságtalan királ! Elvesztetted Magyarországot!« Így olvassuk mindezt a szemtanú Szerémi György, a király budai káplánja emlékiratában, az előzményeket pedig Marino Sanuto velencei diplomata és historikus, Brodarich szerémi püspök, Antonio del Burgio báró és Campeggi pápai Nuntiusok követi jelentéseiben. Ballagi Aladár a spanyol udvari titkos levéltárban megtalálta Ferdinánd futárlevelét, melyben még Lajos halála előtt bejelentette az előre elékészített halálesetet, ami magyar trónját jelentette. A spanyol udvar Valladolidban hálaadó misét tartott, mert Ferdinánd Lajos leszúratásával lett Magyarország ura. A züllött Mária királyné is biztosan tudta, hogy Lajossal Ferdinánd vagy más végezni fog, már augusztus 29-e előtt dunai gályákon menekítette Bécs felé a budai aranykincset. A pozsonyi várkapitány, Bornemissza lefoglalta a rablott magyar értékeket és karóba húzatta a királyné lovas magyar testőreit, akik a budai palota homoszexuális orgiáin asszonyi papucsosan, szoknyában táncoltak. … Az aulikus-dinasztikus régi magyar történetírás a király haláláról a »Csele-patak« regényes novelláját terjesztette, mert kínos dolog lett volna, hogy a német uraság orgyilkos tőr útján-módján ült a magyar nyakába."

Mai tanúvallomásban is megállná a helyét a körülmények aprólékos elősorakoztatása. Dunaszekcsőn vacsorázott a király; háromélű cseh tőr volt a gyilkos fegyver; és az elkövető is megvan: Szapolyai György. Hogy ez a férfiú milyen rokoni kapcsolatban lehetett Szapolyai (Zápolya) Jánossal, most ne kutassuk, de hogy a spanyol udvar érdekei is kormányozták a tőrét, íme, be van bizonyítva.

A „bestye táncos királ" és a „züllött Mária királyné", meg „homoszexuális lovas magyar testőrei" ennyire fontos szerepet játszottak a nemzethalál előidézésben. És ami minden anekdotában fontos, a gyilkosság mondókáját is szó szerint idézi, azt a látszatot keltve, hogy szemtanútól tudjuk mindezt. És a kincsek elrablása is, lám, már akkor szokásban volt! Az egyébként rendkívül művelt török szultán nem is a magyarok ellen indult, azért nem szállta meg azonnal az országot. Neki Bécs kellett volna.

De ott voltunk mi, balga magyarok, akik hősiesen elébe vetettük magunkat. Nekünk már akkor is Mohács kellett.

A história a legjobb társasjáték. Mindennek az ellenkezője is igaz.

Olvasóink írták

  • 1. Kendrik Tamas 2008. július 07. 20:50
    „A fentivel ellentétben itt egy hiteles (forrásokon alapuló) monográfia a témához:

    Grandpierre K. Endre: Lajos király három halála és négy temetése, Titokfejtő Könyvkiadó, 1992”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A rend titkai

"Mégis arra gondolok, úgy általánosságban, hogy a szegénység pusztít. Szennyez. Rongál. Valóságosan… Tovább olvasom