Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Csendes halottak

"Meghalt, és kényelmetlen, lelkiismeret-furdalásokat keltő, már csak vegetáló valahai barátból, tanítóból immár kapcsolatokat, figyelmet, gondoskodást nem igénylő legenda lett. "
Kedden jött a hír: meghalt Vásárhely szülötte, sokak kedvence, az évtizedeken át afféle etalonnak számító Antal Imre.

Az utóbbi évtizedben már csak ritkán hallottunk róla, akkor is csak rémmesébe illő, bulvárkaptafára szabott híreket. A testileg-szellemileg megrokkant emberről, aki szinte mindentől és mindenkitől elhagyatva-elfeledve, szörnyű körülmények között vegetál.

Aztán kedden eltávozott közülünk. És lám, halála csodát tett. Este a tévében külön műsort szántak neki, melyben a magyar kultúra nagyjai beszéltek arról, mit jelentett számukra az elhunyt. Aki egyiküket zongorázni tanította, másikukat a térdén lovagoltatta. És sokasodtak a legek a legnagyszerűbb, legműveltebb emberi csodáról, akit úgy hívtak: Antal Imre.

Hívtak – írtam az imént, mert keddtől már csak múlt időben lehet beszélni róla. Fontossá válik az igeidő, mely ez esetben nemcsak az életet választja el a haláltól, hanem az emberi kapcsolatokat is újrarendezi.

Mert a jelen idő keddig tartó érvényességében az Antal Imre nagyságát kedd este immár múlt időben méltató nagyságok közül vajon hányan keresték meg őt? Vajon hányan hívták föl egymást egy kérdéssel vagy javaslattal, hogy mit lehetne tenni Imréért? Hogyan lehetne gondoskodni a hírek szerint sokszor éhező, mindenkitől elhagyott emberről? Lehetne-e egyáltalán valamiképpen segíteni Imrén?

Most Antal Imre megtette, amit egyáltalán még megtehetett. Meghalt, és kényelmetlen, lelkiismeret-furdalásokat keltő, már csak vegetáló valahai barátból, tanítóból immár kapcsolatokat, figyelmet, gondoskodást nem igénylő legenda lett. Újra és lelkiismeret-furdalás nélkül – a miénk lehet.
Az eltávozottakat – úgy látszik – már fenntartás nélkül tudjuk szeretni. Jól megvannak magukban. Még csak vicceket sem mesélnek, szükségük pedig végképp nincs ránk.

A halottak már csendesek. Már szeretni is lehet őket. Fenntartások, kötelezettségek és következmények nélkül.

Olvasóink írták

  • 1. sevenof9 2008. április 16. 23:38
    „ez a joember nem volt tappenzen? hova tette az MTVs minimalberet? Nem volt nyugdija? Most sajnaljuk mar a tevesztarokat,jo?
    Szvsz o mar vagy 10 eve csak egy oskovulet a tvben (vitrayval karoltve),elohuzzak,ha nincs mas. potlobusznak meg jo. Sajnos nem volt nala jobb. az egesz magyar humor a komcsik bukasaval becsodolt,hirtelen szabad volt szidni mindent es kihuzta aloluk a szonyeget. a heti szaros meg nem vicces a zorbanfobiaval. Fabry is lejaratta magat rendesen.
    Geza bacsi pedig orokke megmarad NEVETTETONEK. megjegyeznem,hogy o sem tudott a gengsztervaltas utan maradandot alkotni, a hordot a bornak albumtol a munkaja egy folyamtos karomkodashalmaz,hanyadek az egesz.

    Majd veszunk vakami vicces licenszmusort es odaallitjuk monikat vagy balazst musort vezetni es majd vicces celebek vicces kanalakat hajligatnak. ez aztan a szinvonal,gratula!

    azt pedig mindig mindenki tudja,hogy a paciens halala utan hirtelen mindenki jobarat lett es nagyszeru torteneteket tud meselni az elhunyttal.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tizenöt gombóc fagyi

"– A bácsi ugye Antal Imrének tetszik lenni? Erre ő ebben a stílusban felelt: – Igen,… Tovább olvasom