Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Csillik Tanár Úr

JEGYZET - "Applikáltunk. Szinte minden órán. Csillik László Tanár Úr már 40 évvel ezelőtt használta az interaktív táblát!"
Applikáltunk. Szinte minden órán. Csillik László Tanár Úr már 40 évvel ezelőtt használta az interaktív táblát! Na persze nem a mostani, méregdrága oktatási eszközt... Csak mágneses tábla volt a teremben, amire előbb színes krétával fölrajzoltuk a csata földrajzi helyét, hegyeket, vizeket, majd rátapasztottuk a spártaiakat meg a perzsákat jelképező korongocskákat. Arra már nem emlékszem, vajon hogyan különböztettük meg Leonidász királyt, meg a nagy Dareiosz utódját, a hódító perzsa Xerxészt, csak arra, hogy a drámai, negyvenszeres perzsa túlerőt jól lehetett érzékelni és a thermopülai szorosban várakozó görögökről egyetlen pillantással meg lehetett állapítani: halálra vannak ítélve.

Mintha még most is érzékelném a feszültséget az osztályban! A gyerekek lélegzet-visszafojtva figyelték, ahogyan rakosgattam a táblán a figurákat, magyarázva a többnapos csata menetét. Három csúcspontja volt a történelemórának: az elején a jól átélhető „korfestés", amikor elmeséltem, milyen döbbentek voltak a perzsák, látván, hogy a csatakezdetre váró görögök mekkora gonddal ápolják – a hajukat. Nem tudták, hogy ez a halálra szántak szertartása. A második csúcs az óra közepére esett, amikor Ephialtész elárulta a perzsáknak a hegyi ösvényt és ezzel az övéit... A harmadik a végén volt, amikor idéztem Szinódiusz epigrammáját: „Itt feszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

Csillik Tanár Úr, akinek a segítségével részletes vázlattal – benne a csatajelenetek rajzaival – készültünk a gyakorló tanítási órákra, adott rá, hogy a kötelességtudat példája, a bátor helytállás ókorból ránk maradt erkölcse „kiderüljön" a thermopülai csatát földolgozó történelemórán. És az összes többi órán adott rá, hogy az Életre neveljen. Minket, „kistanárokat", akiknek szakvezetője volt, és a gyerekeket, akik az 1-es gyakorlóban – imádták az óráit. Mi, az iskolában még bizonytalanul tébláboló tanárjelöltek valósággal belekapaszkodtunk biztató tekintetébe, megnyugodtunk jellegzetes, bátorító félmosolyától. Huszonéves korunkban végre találtunk egy embert, aki egész lényével azt tudatta velünk és erősítette bennünk, hogy képesek vagyunk jót és jól csinálni.

Nemzedékek sora kapta tőle ajándékba ezt a megfizethetetlen értéket. Hálával gondolok rá, amíg csak élek. Úgy tetszik, ő megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

Pénteken 11-kor temetik a dóm altemplomában.

Olvasóink írták

  • 3. zsóka 2011. július 15. 19:46
    „Anyukámat tanította még fiatal tanárként Csanádpalotán. Csak szépet és jót hallottam Róla. A tanítványaival a mai napig tartotta a kapcsolatot, mindig megjelent az osztálytalálkozókon is. A legutóbbira, a 60. évesre már csak levelet küldött.
    Szép álmokat Tanár ÚR!”
  • 2. bte 2011. július 15. 15:18
    „A legnagyszerűbb Tanárok egyike volt,csak szeretettel és hálával tudok gondolni rá.Isten nyugosztalja!”
  • 1. Satnya 2011. július 14. 13:47
    „Felejthetetlen TANÁR és EMBER volt.
    Sohasem felejtette el, hogy honnan jött. Nem volt benne rosszakarat, s számára ismeretlen fogalom volt az intrika.
    Nagyon szerettük.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Példás élet

"Azonnali, gyors eredményt nem remélhetünk." Tovább olvasom