Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Csődközelben

JEGZYET - "Vajon hol van az a határ, amikor a pénztelenség már a híresen minőségi gyógyítás rovására megy?"
Régóta köztudott dolog, hogy a kórházaknak semmire nincs pénzük. Vécépapírról, szappanról vagy papírtörölközőről már nem is álmodik a magyar beteg, de azon sem akad fenn különösképpen, ha nincs izzó az ágya feletti lámpában, vagy netán megkérik, hogy a gyógyszereit hozza be magával, mert nem tudnak adni. Csak kínosan nevetgél, amikor megmutatja látogatóinak, azért fáznak, mert nem záródik rendesen az ablak, nyáron pedig teljes természetességgel állítja be az otthoni ventilátort az ágya mellé, hiszen tudja: ez az egyetlen módja, hogy ne kapjon gutaütést a hőségben.

A magyar beteg már régen nem várja azt, hogy csilivili apartmanokban gyógyulhasson, ahogyan azt az amerikai sorozatokban látja. Elfogadja: ha a csomagolás kiábrándító is, a tartalom a legtöbb esetben nemzetközi színvonalú. Sanyarú körülmények között ugyan, de meggyógyítják az orvosok. Persze csak addig, amíg van hol.

Bedőlő kórházakról harsog most a szalagcím, és csúnya számokról: bizony nagy az adósság. Mert a beszállítók csak hozzák rendre a kötszert, gyógyszert, élelmiszert és műszert, pénzt pedig vagy látnak érte, vagy nem. De lássuk be: tisztában vannak ezzel régóta. Köztudott, hogy a rendszer így működik. Emlékszem, 2011-ben téma volt, hogy már sok esetben csak készpénzfizetés esetén szállítanak, vagy ami még rosszabb: készpénzfizetés és a tartozás egy részének rendezése esetén. Akkor is sokan kongatták a vészharangokat: vége a türelemnek, vége a kórházaknak. Aztán mégsem lett végük.

Valószínűleg mindenki tudja a lelke mélyén: vannak olyan helyzetek, amelyek felülírják az általános szabályokat. Amíg Mari néninek egy doboz Aspirint sem adnak hitelre a patikában, a pécsi egyetemi klinikák 3 milliárd forinttal is tartozhatnak a beszállítóknak. Nincs az a kormány vagy önkormányzat, amely felvállalná a döntést, hogy engedi lehúzni a rolót. Nem hinném, hogy komolyan bárki fejében megfordulhat, hogy egyik napról a másikra több tucat kórház csődöl majd be, vagy kerül olyan helyzetbe, hogy nem képes tovább működni.

Akkor megnyugodhatunk, mert a rendszer továbbra is láthatatlanná teszi majd a problémákat? Nyilván nem, hiszen attól még léteznek. Két kérdés pedig még akkor is marad. Vajon hol van az a határ, amikor a pénztelenség már a híresen minőségi gyógyítás rovására megy? És lehet-e engedni, hogy ez a pont egyáltalán csak látótávolságon belülre kerüljön az állam „védőszárnyai" alá vont magyar egészségügyben?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kit érdekel?!

˝Az is voksol, aki otthon marad, vagy a kertjében kapál.˝ Tovább olvasom