Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Dávid és a vízfej

JEGYZET - "Nem költséghatékony – érvel a minisztérium. Nem emberséges – hívja fel a figyelmet a kisváros vezetése."
Nem mintha bármi meglepő lenne ebben, de nem zajlik olyan zökkenőmentesen az egészségügy átalakítása, ahogyan eleinte elképzelték. Pedig mennyire szép volt a terv: a döntéshozók a fővárosban asztalnál ülve vonalakat húzogatnak és ágyszámokat striguláznak, majd közlik az eredményt. Mert a jogszabály az jogszabály, az ellen nincs apelláta, takarékoskodni pedig kell és kész.

Csakhogy – mint oly sokszor – most is kimaradt a számításból, hogy körzővel, vonalzóval és számológéppel nem lehet jól dönteni, ha emberéletekről, intézmények sorsáról és munkahelyekről határoznak. Mert lehet, hogy onnan „fentről" nézve Makó karnyújtásnyira van Szegedtől, és nem nagy dolog kijelenteni azt sem, hogy éppen ezért felesleges kis forgalmú osztályokat fenntartani a kórházban, de az is biztos, hogy ahol egyetlen városban 58 egészségügyi intézmény van, képtelenek belegondolni abba, milyen is az: 60 kilométert autózni az ellátásért.

„Egyezzenek meg". Ennyit tudott mondani a helyettes államtitkár, amikor a makói polgármester egy szegedi fórumon feltette a kérdést: mit mondjon a lakosságnak, amikor a kórház osztályainak sorsa felől érdeklődnek. Egyezzenek meg – mármint Szegeddel, Vásárhellyel és Orosházával, a feladatmegosztásról. Nagyszerű dolog ez a politika: nem kell feltétlenül kimondani a döntést, elég rezzenéstelen arccal úgy tenni, mintha nem tudnánk, amit mindenki: az egyenlőtlen feltételek miatt a végeredmény borítékolható.

S hogy a döntés ellehetetleníti azokat, akik úttalan utakon, az eddigi idő többszöröse alatt érnek majd csak el az ellátóhelyig? Nem az a lényeg. Nem költséghatékony – érvel a minisztérium. Nem emberséges – hívja fel a figyelmet a kisváros vezetése. És vívják tovább a maguk Dávid-harcát. Hátha találnak olyan megoldást, amivel a vízfej is jóllakik és az ellátás is megmarad.

Olvasóink írták

  • 3. igazságkereső 2012. február 08. 14:13
    „Tímár Krisztának teljesen igaza van! Körzővel, vonalzóval és számológéppel nem lehet dönteni emberek életéről, de kérdezem: érdekelte ez egyáltalán Molnár Lajost és utána következő minisztert, aki férjével Afganisztánban is rikító táskával a karján jelent meg? Hát körülbelül ennyi eszük volt, Molnár dr. az egészséges fület operálta meg a beteg fül helyett, Horváth Ágnes pedig az említett előrelátással utazott és jelent meg Afganisztánban.Mit is lehetett volna elvárni tőlük az egészségügy területén mást, mint annak teljes szétrombolását! Ezt viszont sikerrel tették és élnek boldogan ha meg nem haltak, mint a mesében! Szóval a lényeg és végleges konklúzió: az ember a legértéktelenebb volt az MSZP-SZDSZ konglomerátum vezette Magyarországon! De miért is maradt el a komoly felelősségre vonás mind a mai napig?!!”
  • 2. Mignon 2012. február 07. 15:58
    „Rövidebb leszek mint az elöttem hozzaszolo:

    Nagyon szep hölgy a Kriszta!”
  • 1. scott1 2012. február 07. 09:55
    „Nem mintha bármi meglepő lenne abban, hogy nem zajlik zökkenőmentesen az egészségügy átalakítása, ahogy bármely leépítés, ami érdeksérelemmel jár. Pedig mennyire jól le van írva: a döntéshozók a fővárosban asztalnál ülve vonalakat húzogatnak és ágyszámokat striguláznak, majd közlik az eredményt. Mert a jogszabály az jogszabály, az ellen nincs apelláta, takarékoskodni pedig kell és kész.

    Csakhogy - mint oly sokszor - most is kimaradt a írásból, hogy itt az emberélet, az intézmények sorsa és munkahelyek mellett már az egész rendszer fenntartásáról és egyáltalán az egészségügyi rendszerünk életben tartásáról van szó. Mert valóban Makó 30 kilométerre van Szegedtől, és ezért a kis forgalmú osztályokat is fenn kellene tartani a kórházban, de az is biztos, hogy ahol egyetlen városban 58 egészségügyi intézmény van, ott is nem egy helyi lakos utazik legalább annyit egy-egy ellátásért.

    ,,Egyezzenek meg!". Ennyit mondott a helyettes államtitkár, amikor a makói polgármester egy szegedi fórumon feltette demagóg kérdését: mit mondjon a lakosságnak, amikor a kórház osztályainak sorsa felől érdeklődnek. Egyezzenek meg - mármint Szegeddel, Vásárhellyel és Orosházával, a feladatmegosztásról. Nagyszerű dolog ez az újságírás: mert mindenek felettinek állít be valamit, amit a teljes igazságként tálal, elég rezzenéstelen arccal, miközben az igazságának érvényesülését alapból elveti, mivel a makóiak jogos igényeit úgy sem tudják érvényesíteni a más városok "szűk látókörű" intézményvezetőivel szemben, akik az újságíró által is az "egyetlen igazság" felismerésére is képtelenek, ezért is a végeredményt már előre borítékolja.

    S hogy a döntés ellehetetleníti azokat, akik úttalan utakon (közvetlen vasútjárat, főút közvetlen buszjárattal és autópálya) annyi idő alatt érnek majd csak el az ellátóhelyig ameddig más városokban is esetleg a helyi lakosok? Nem az a lényeg. A lényeg, ahogy a legtöbb költségcsökkentési intézkedésről szóló cikkben is volt, az az, hogy azt sugallja, hogy az emberek sorsa, az intézmények sorsa és a megszűnő munkahelyekkel a kormány nem foglalkozik csak átgondolatlan és nem is szükségszerű intézkedéseket hoz. Miközben természetesen megoldást nem is ajánl, ami nem is meglepő, mivel még döntés sincs... és amennyiben mégis csak születik bárminemű megegyezés akkor se várjunk heves mea culpa-t, ugyanúgy, ahogy a kórház teljes bezárásáról szóló - már-már hisztériakeltő - cikksorozatot sem követte a nagy örömködés amikor megjött az ellen hír...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagy ho-ho-hó

"Ahelyett, hogy szidjuk a közterület-fenntartókat, a portánk előtti pár métert igazán elsöpörhetnénk." Tovább olvasom