Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

Déja vu

"Úgy tűnik, a csoportos létszámleépítés forgatókönyve mindenütt ugyanaz, ha ezek sorozatban készülnének, csak a település nevét kellene megváltoztatni."
Úgy tűnik, a csoportos létszámleépítés forgatókönyve mindenütt ugyanaz, ha ezek sorozatban készülnének, csak a település nevét kellene megváltoztatni. A déja vu érzése kapott el ugyanis tegnap, amikor laptársunk, a Dunántúli Napló riportját olvastam el arról, mi történt a pécsi MiZóban – természetesen a legteljesebb együttérzéssel, hiszen jómagam az Európa kulturális fővárosa címért vetélkedő városban jártam gimnáziumba.

Mintha csak a saját soraink köszöntek volna vissza, amikor legutoljára a pickes csoportos létszámleépítésről, az Ikarusban szinte egyik napról a másikra történtekről, avagy a Szegedi Kossuth Nyomda drámai pillanatairól számoltunk be. Pécsett – itt természetesen leírhattuk volna egy másik város nevét is – a cég vezetése írásban tájékoztatta a szakszervezetet és az üzemi tanácsot arról, hány embernek szűnik meg egyszerre a munkahelye. Egy nyilatkozó se felejtette el hangsúlyozni, hogy nagy múltú cég múlik ki fokozatosan, hagyományos iparág megy tönkre azzal, ha raktárrá silányítják.

Megszólalt Toller László polgármester, aki odáig is elment az ígérgetésben, hogy a közgyűlés elé viszi a kezdeményezést: majd Pécs városa megszerzi a MiZo telephelyét a gyártósorokkal együtt és magára vállalja az üzemeltetését. Ugye, milyen ismerős? Szegeden az előző ciklusban már újraindított az önkormányzat egy gyárat, amely rövid idő múlva megint bezárt, igaz, itt inkább telekspekulációra, mintsem gyors segítségnyújtásra emlékeztetett az akció. Toller ezzel az ötlettel a népharag élére áll ugyan, és a megmentő szerepében tetszeleghet, de – mint mi, szegediek, a nagy gyárbezárásokat átélők azt már bölcsen tudjuk –, úgyse lesz belőle semmi.

Pécs alpolgármestere nem tartja kizártnak, hogy a győri
Danone-bojkotthoz hasonló megmozdulást kellene szervezni, hiszen a Szegeden gyártott MiZo-termékekhez a pécsieknek, baranyaiaknak már nem lesz kötődésük. Ehhez – megengedve egy kis cinizmust is magamnak – sok sikert kívánok, és emlékeztetem őt arra, milyen eredményesen bojkottáljuk mi, magyarok a külföldi élelmiszereket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bűzlik valami

"Szóra se nyitnám számat, ha nem a szívem csücskéből pottyant volna ki a támaszték. Az már régen… Tovább olvasom