Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Dinnyefront

JEGYZET - "Lehet szólni Gézának, hogy ez bizony pocsék volt, és legközelebb mástól vegye."
Melegük van az utcai alkalmi dinnyeárusoknak, talán nem is irigylik már annyira őket az állandó üzlettel rendelkező zöldségesek, élelmiszerboltosok, mint amikor először megjelentek konkurens halmaikkal ezen a nyáron. Munkába jövet mindig ránézek az egyik benzinkút alkalmi kitelepülésére: az ifjú hölgynek még csak-csak jut árnyék, ha ügyesen húzgálja a székét az óriásplakát mögött – déltájt inkább a tövében –, portékájának azonban nem nagyon marad már hűvös. Vevőt mindössze egyszer láttam nála, bár lehet, hogy inkább csak a tikkadó árus hogyléte felől érdeklődött egy megértő nénike.

Szóval jól enged már kifelé a földnek a fagya – ahogy nagyapám mondaná ilyentájt az eresz hűvöse alól.

A zöldségeseknek olyan a dinnyeszezon, mint virágárusoknak a ballagás, érthető, hogy egyenlő versenyfeltételekért kiáltanak, s nem óhajtanak osztozni a hasznon kisebb rezsivel dolgozó alkalmi engedélyesekkel. Ha csak őstermelő árulna a placcon, talán kisebb lenne a felháborodás, de ez nem biztos, és semmiképpen nem ugyanaz, mint amikor Cece környékén az országút mellett kínálják portékájukat az árusok a Dél-Alföldről a Balatonra utazóknak.

Jó döntés persze nincs ebben az egyre forrósodó ügyben, s erre a kánikula még csak rátesz egy lapáttal. Egyrészt hamarabb „lerottyan" a dinnye, nem győzi olyan tempóban enni a magyar, ahogy az a földeken beérik, másrészt felforr az agyvize az alkalmi árusnak éppen úgy, mint az üzletében dinnyevásárlóval csak mutatóban találkozó zöldségesnek. A kitelepülőknél jobban csak az élelmiszermultikra haragszanak, de velük már megtanultak együtt élni, s rájöttek arra, hogy ellenük a harc reménytelen.

A szegedi belvárosi üzletek tulajdonosai rendszeresen tiltakoznak a karácsonyi vásár ellen, miszerint a legerősebb hónapjukban ereszti rájuk a konkurenciát az önkormányzat, s persze az alkalmi-nyári vendéglátó-ipari kitelepülések is joggal szúrják a szakma szemét. Tény, ezek talán visznek valami színt, életet a városba, ugyanakkor a szezonban „kaszálnak", az állandó és probléma esetén könnyen utolérhető helyi adófizetők rovására.

Ami biztos, azok a jó, dinnyelékelős békeidők már nem jönnek vissza, s aki szeretné, hogy a válságos esztendőkben életben maradjon a sarki zöldséges vagy kisboltos, nyeljen egy közepeset, és fizessen 10–20 forinttal többet a dinnye kilójáért, mint ha valami közeli, alkalmi árustól venné ugyanezt. Egyrészt közelebb van, másrészt lehet szólni Gézának, hogy ez bizony pocsék volt, és legközelebb mástól vegye.

Harmadrészt az utcán kínálthoz, esetenként 50 fokra felforrósodotthoz képes valamelyest előhűtött…

Olvasóink írták

  • 1. szegedifiú 2011. július 11. 14:49
    „Tisztelt K. András!

    Ezt a témát sokkal alaposabban körbe kellett volna járni, mielőtt egy ilyen "fikázós" cikket ír!
    Nem ezt vártam Öntől!<moderálva>”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az elnök

"Tele volt tervekkel, reményekkel Körtvélyessy Péter, a Szeged Beton férfi vízilabdacsapatának elnöke. Jó ember volt. Mily furcsa ezt leírni, múlt időben." Tovább olvasom