Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Diplomás csapda

"Imádják városukat a szegediek, azok, akik itt születtek, és azok is, akik itt szereztek diplomát. A sok okos, ügyes és képzett pályakezdő számára azonban kicsi a helyi munkaerőpiac – ezzel akkor szembesülnek, amikor kilépnek az iskolapadból, Európa immáron egyik legnívósabb egyeteméről."
Csapdában vergődnek a szegedi diplomások. Imádják városukat, amelyben felnőttek, amely a szemük láttára szépül, amelyhez szüleik, barátaik kötik őket. A személyes emlékeket tovább csiszolják más városokban átélt tapasztalataik: olyan kisebb és nagyobb településeken szerzett élményeik, amelyekből az összehasonlításban mindig Szeged került ki győztesként. Elég csak arra gondolni, mennyivel egyszerűbb a közlekedés Szegeden, hála a nagy városépítő mérnökök tudásának, a körgyűrűs, sugaras városszerkezetnek.

Imádják városukat a szegediek, azok, akik itt születtek, és azok is, akik itt szereztek diplomát. A sok okos, ügyes és képzett pályakezdő számára azonban kicsi a helyi munkaerőpiac – ezzel akkor szembesülnek, amikor kilépnek az iskolapadból, Európa immáron egyik legnívósabb egyeteméről. Nincs annyi közép- és nagyvállalat, kereskedelmi cég, amelyekben évente százak találhatnának közgazdászként, jogászként, kommunikációs szakemberként állást. Egyre kevesebb babér terem a logisztikusoknak, a vendéglátó-ipari menedzsereknek, a geológusoknak, de lassan az orvosoknak is, és akkor még nem beszéltünk a végzős bölcsészekről, a tanító- és tanári állásokra ácsingózókról. Nekik a munkaerőpiacon még a mostanság utcára kerülőkkel, az eddig a közszférában, különböző hatóságoknál dolgozókkal is fel kell venniük a versenyt.

Néhány hónap kísérletezés után aztán a diplomások nekivágnak a nagy kalandnak, Budapestnek, és azt tapasztalják, hogy a főváros, mint a szivacs szívja fel a vidéki munkaerőt. Nincs az a lehetetlen végzettség, amivel előbb-utóbb ne találna magának állást a fiatal – elvárásainak megfelelő fizetésért. A pénteki, immáron óránként Szegedre érkező vonatok pedig zsúfolásig megtelnek az ingázó, családjukhoz hazatérő friss diplomásokkal.

A kétlaki életnek aztán előbb-utóbb pesti lakáskeresés lesz a vége, utálattal vegyesen, de a kényszer nagy úr. Budapest biztosítja a megélhetést, csillogtatja meg a karrier lehetőségét, miközben a szívük visszahúzza őket. De nemcsak a szívük: most hallom barátnőmtől, hogy mindkét diplomás, a fővárosban számításait maximálisan megtaláló gyermeke gondolkodik azon, vissza kéne költözni Szegedre. Az egyik fiatalnak gyermeke született, a másik pedig előtte áll, és úgy érzik, képtelenek megszervezni kibővült családjuk normális életét Budapesten. Az újabb csapdahelyzetben már csak „normális" állást kellene találniuk Szegeden.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Állati százalék

"Gyerekcipőben járnak a magyar civilek, úgy tűnik, sokuk működése, hírverése nem túl hatékony.… Tovább olvasom