Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Dúl a verseny

"Egy biztos: nagyon nem szeretnék most magyar kereskedő lenni, olyan, aki hazai bérekért megvarrt termékeket próbál eladni – úgy, hogy mindenről számlája is van –, hazai alkalmazottakkal, ebben az óriási kínálatban."
Néhány hónapja még lelkes szegediek egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett volna az ellen, hogy ne kerüljön a volt Centrum kínai tulajdonba. Ők azonban csak addig voltak lelkesek, amíg inkognitóban maradhattak, így aztán az ötlet már megszületése másnapján hamvába holt.

A lánykori nevén Centrum, ma már Skála Áruház időközben kínai tulajdonba került, mert a gazdasági élet szereplői nem szoktak hozzá az érzelmi zsaroláshoz, és ahhoz se, hogy megerőszakolják őket. Adva volt ugyanis egy eladás tárgyát képező áruház bérleti joga, és adva voltak a kérők, akik közül az eladó kiválasztotta a számára legmegfelelőbbet. Innentől kezdve lehet nem szeretni a nem magyar tulajdonost, lehet utálni az eladót, és a maximum, amit megtehetünk, hogy elmegyünk egy másik üzletbe vásárolni. Persze közben nem győzünk csodálkozni, miért nem fedi fel a kilétét a befektető, miért nem ismerhetjük meg, ki ő.

Az élet pedig megy tovább, és mindaz megismétlődik, ami már sokadszorra megtörtént a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben. Amikor is minden egyes multicég magyarországi, szegedi megjelenése előtt tiltakozásokról lehetett hallani – mellesleg a magyar kereskedő és családjának megélhetése szempontjából teljesen jogosan –, de aztán az lett, hogy aki a leghangosabban tiltakozott, az vásárolt be a legelsők között a külföldi tulajdonú áruházlánc hiperolcsó termékeiből. Mert ő sem ellensége saját magának.

Egy biztos: nagyon nem szeretnék most magyar kereskedő lenni, olyan, aki hazai bérekért megvarrt termékeket próbál eladni – úgy, hogy mindenről számlája is van –, hazai alkalmazottakkal, ebben az óriási kínálatban. A jó minőségű, olcsó, legálisan behozott, sőt nyugta ellenében eladott kínai – és tegyük hozzá: török – áru miatt ugyanis a nálunk fejlettebb gazdaságok is rogyadoznak. Nem beszélve azon áruk dömpingjéről, amelyek illegálisan cserélnek gazdát. A világgazdasági kihívásokra azonban nem érzelmi alapon kell megadni a választ.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Minden nagyon szép

"Az az egy a bibi, hogy csak ő röpül, mi maradunk. És mivel már őelőtte is itt voltunk – csak… Tovább olvasom