Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

Ebgondolat

"Talán kevesen hiszik el, pedig igaz: majdnem minden a gazdin múlik."

Napi témánk a kutya. Nem csoda, hiszen egyes becslések szerint vagy 2 millió futkos körülöttünk. Sok vagy kevés? Attól függ. Ha csak azt nézzük, hogy az emberek kutyusaikkal kétségkívül egy kis plusz izgő-mozgó, érző természetet és természetességet engednek, vágynak be otthonaikba, akár örvendezhetnénk is. Ám ha a kutyatartás kultúrájára gondolunk, ami része – és tükre is – az általános hétköznapi kultúránknak, sírni valóan magas ez a szám. A kutya ugyanis nem divatcikk, amit csak leveszünk a polcról, s ha már nem tetszik, vagy megunjuk, legfeljebb elhajítjuk. Hosszabb távra szóló felelősséget (a környezetünkkel szemben is!), gondoskodást, türelmet, időt, figyelmet és mindezek eredményeként (de csak így!) sok-sok örömet jelent.

Ahhoz azonban, hogy tényleg hűséges társunkká, viselkedni tudó családtaggá, kiszámítható társasági lénnyé is váljon kedvencünk, meg kell tanulnunk egy kicsit kutyául gondolkodni – a kutyának meg kicsit emberül. Csak összekeverni nem szabad a kettőt: a kutya az kutya, az ember meg ember.

Minden hobbinál, de a kutyatartásnál különösen fontos, hogy legalább az alapvető ismeretekkel – fajtaválasztás, táplálás, tanítás, szocializáció, falkatermészet stb. – tisztában legyünk, mielőtt a nagy vállalkozásba „belerángatjuk" a családot. Állatmenhelyek a megmondhatói, hány és hány kutyust visznek be hozzájuk – és ha beviszik, az még a jobbik eset – vagy tesznek ki valahol az utcán, a határszélen csak azért, mert „nem bírnak" vele.

Talán kevesen hiszik el, pedig igaz: majdnem minden a gazdin múlik. Neki kell (kellene) megértetnie, megtanítania a formázatlan kis ösztönlénnyel, hogy hol a helye a családban (falkában), környezetében, mit szabad tennie és mit nem, egyáltalán: mi a rend és ki az úr a háznál. Kétségkívül igaz, nem adnak használati utasítást egyetlen kutyushoz sem, de mint minden más, a kutyanevelés is tanulható: könyvekből, interneten, suliban.

Ha nem, marad a tudatlanság gyakori drámája és következménye: a Mi legyen a „hülye" kutyával? című családi fesztiváltól kezdve, a kutyaszaros homokozón, harapós rémületeken, kóbor kutyás támadásokon át a menhelyi árvaságig sok minden.

Ebgondolat mégis bánt engemet, miért van az, hogy a kutyáktól – még ilyen körülmények között is – jóval kevesebb bántást és jóval több ragaszkodást kapunk összességében, mint a sok okostojás embertársunktól.

Olvasóink írták

  • 2. Tóthimi 2010. július 13. 12:36
    „Kutyadolog!
    Szeretném, ha az önkormányzat betartatná az általa hozott rendeleteket -és a törvényeket - az általa fentartott közterület-felügyelőkkel.
    - kutyát csak pórázon lehet sétáltatni ( a szájkosárról nem is beszélve)
    - a kutya gazdája köteles felszedni a kedvencéből ki-, kihulló büdös valamit”
  • 1. kyodam 2010. július 13. 12:35
    „Itt miért nincs egyetlen hozzászólás sem?
    Mert véletlenül igaz?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árzuhanás mindenütt

"Csak azt nem értem, hogy ha valamit 70 százalékkal olcsóbban adnak, akkor mekkora haszonkulcscsal dolgoznak?" Tovább olvasom