Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Eddig, és ne tovább!

"Talán először fordult elő hazai médiatörténelmünkben, hogy szinte helyszíni közvetítésben értesülhettünk az önfeláldozó apa cselekedetéről. Tulajdon májának egy lebenyét adta kisded gyermekének, bár tudhatta, az is előfordulhat, hogy rajta már nem tud segíteni, maga pedig holtáig viseli hiányát."
Aki bármennyire figyeli is a rádiók, tévécsatornák és újságok híradásait, az tudja, kiért szól ez az ének. Szégyellném kiírni szegénykémnek a nevét, bár elismerem, megeshet, pár év múlva magam se tudom, kit is ért el a legnagyobb veszedelem. Felejtékeny az emberiség. Talán először fordult elő hazai médiatörténelmünkben, hogy szinte helyszíni közvetítésben értesülhettünk az önfeláldozó apa cselekedetéről. Tulajdon májának egy lebenyét adta kisded gyermekének, bár tudhatta, az is előfordulhat, hogy rajta már nem tud segíteni, maga pedig holtáig viseli hiányát. Messziről nézve tűnik ez csodálatosnak, akinek gyermeke van, a legtermészetesebbnek tartja.
És példaadónak.

Együtt dobbanhatott az orvoscsoport szíve is a kislányéval, amíg egyáltalán dobogott. Akár sejtettük munkájuk lényegét, akár nem, mellettük álltunk talán valamennyien. Hős doktorok, hős segítőikkel – így kellene ezt máskor is csinálni. Ha az orvosi eskü még szentírás lehetne.
Aznap este kisebb társaságban még magam is háborogtam, mert médiashow lett az egészből. Emlékszem rá, annak idején, amikor Jack Ruby lelőtte Kennedy lelövőjét valamilyen átjáróban, rendőri kíséret ellenére, arra a pillanatra nem ugrott annyi fotós és filmes, mint most, ahogy leszállt Ferihegyen az a kisebbfajta gyorsrepülő, és hozta kis táskában az életmentőnek szánt pótmájat. Láthattuk, kézből kézbe adták a kis hűtőtáskát, puszit is kapott, aki kísérte, és ott voltak akkor is, amikor a klinikára beléptek vele. Tudom, a lesipuskás fényképezők időközben elnyerték a pocskondiázó paparazzi nevet is, és ha hihetünk a történetnek, halálba kergették az angol trónörökös feleségét is, de hogy ennyire loholni tudjanak a hazaiak is a szenzációért, engem földig döbbentett.

Helyszíni közvetítést láthattunk a kislány „becsövezéséről", teljesen elanyátlanodott állapotáról, bár tudván tudtuk, édesanyja is ott van valahol. Szigorlatra készülő medikusok sokat tanulhattak belőle, de én egyre inkább azt éreztem, elő kellene már állnia az emberi jogok biztosának, és akár elébe vetnie magát a szennyes és haszonleső áradatnak: eddig, és ne tovább! Máskor mindig hallatja szavát.
Mert mire is megy ki ilyenkor a játék? Bárcsak tévednék! Megnyergelik az emberiség természetes kíváncsiságát, és együtt érző hajlamát, még több pénzes hirdetés reményében. Mert az a csatorna, amelyik a legtöbb részletet tudja tálalni, a legkeresettebb a hirdetések piacán. És mit tesz a közszolgálati rádió vagy televízió? Lohol utánuk, vagy lohol velük, mert különben lemarad. Ahogy a versenyló is fut tovább, akkor is, ha útközben elvesztette lovasát.
Kegyetlen hajsza ez a pénz után.

Hullagyárrá változott a televízió szinte minden csatornája. Alig van olyan műsora, ahol ne zsaruk lőnének latrokra, és latrok ne tüzelnének zsarukra. Már azt is láthatja, aki nézi, hogyan robban bele valakibe a golyó. Aztán jön a boncmesterakció, hullakamrával, halottazonosítóval, mintha kedvet akarnának csinálni az elhalálozáshoz. Akkora töltettel mennek ezek az egyébként nagyon sablonos filmek, az is bolond, aki csodálkozik még, hogy az élet követi a fikciót. Kalahüttyös emberek ismétlik, amit ott látnak. Pénzszállító autókat rabolnak, benzinkutak kezelőit gyilkolják, lőnek, lőnek, lőnek. Még a vadászok is, emberre.
Édes jó Istenem, mikor lesz ennek vége? De te, kisleányka, akinek az életből morzsányi adatott csak, nyugodjál békében! Téged már ne zavarjon, a sztárműsorok dramaturgiája szerint jönnek majd a stúdióbeszélgetések, ahol kimondják, meglehet, ugyanazok, hogy így nem lenne szabad csinálni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Túró

A kasszánál állunk, hétköznapi kevesen. Előttem egy asszony tejet, túrót és szalvétát pakol fel a… Tovább olvasom